Napraforgó (2005)

Eredeti cím: Xiang ri kui

A 2005-ben kinai-hong kongi- holland koprodukcióban készült film hasonlatosan a nemrégiben megtekintett „Párbeszéd”-hez személyes történet háttereként mutatja be a társadalom képét, annak változásait. Míg a fent említett magyar film egy szerelem köré csoportosítja 18 év történetét, a kínai film egy apa-fiú konfliktus ábrázolásával dolgozza fel a Kínai Népköztársaság életében bekövetkezett változásokat. Ez a film olyan, nem csupán specifikusan kínai kérdéseket taglal, mint például a lakáshoz jutás, vagy a szomszéd feljelentése, ezek bizony jellemzői voltak máshol is  a „szocialista realitásnak”.

A film a 2005-ös San Sebastiani Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezés és a legjobb operatőr díját.

Rendezte: Yang Zhang (1967).

Yang ZhangÉdesapja, Zhang Huaxun szintén filmrendező volt. Yang Zhang a Sun Yat-sen Egyetemen (Canton) kínai irodalomból, majd 1988-ban a pekingi Központi Dráma Egyetemen szerzett diplomát. 7 filmet rendezett, több filmjét (Szárnyaló öregek otthona, Hazaút) bemutatták nálunk is.

A film

prológusból (1967), 3 fejezetből (1976, 1987 és 1999) és epilógusból (2000) áll.

1967
Prológus

A film a kínai „kulturális forradalom” (1966-1977) legelején kezdődik. A kulturális forradalom, a párt- és államelnök Mao Zedong (Mao Ce-tung) kezdeményezte mozgalom volt, ami a korábbi csődbejutott gazdaságpolitika („nagy ugrás” és „kiigazítás”) korrekcióját célozta meg.

A kezdeti képeken egy szülést látunk, megszületik Zhang Xiangyang az egyik főszereplő (a fiú), akit napraforgó után neveznek el. A napraforgó annak a lakóközösségnek (sajátságos sokszoros társbérlet) dísze, ennek motívuma többször megjelenik a filmben. A fiú apja Gengnian (a másik főszereplő) igen hamar elhatározza, hogy a gyermeknek apja nyomdokain festővé kell válnia.

1976
volt a kulturális forradalom utolsó éve. Eseménydús esztendő volt. Januárban meghalt Zhou Enlai (Csou En-laj) miniszterelnök, ami éles politikai harcot váltott ki. A „kulturális forradalom” markáns alakjai a „négyek” némileg háttérbe szorultak, mivel nem közülük nevezték ki az új miniszterelnököt. Április elején (a kínai halottak napján) tömegek akartak megemlékezni az elhunyt miniszterelnökről a pekingi Tienanmen téren, április 4-re már 2 millióra becsülték a jelenlevőket. A balosok ellenforradalomról beszéltek, és hatósági beavatkozást követeltek, amihez Mao támogatását is elnyerték. Estefelé rendőrök és katonák erőszakkal megtisztították a teret, és több száz embert letartóztattak. Júliusban Peking közelében olyan földrengés pusztított, aminek több százezer ember esett áldozatául és milliók vesztették el otthonukat. Szeptemberben 9-én elhunyt Mao elnök, és utódlási harc indult el. A szélsőbalos erők hatalomra törő csoportja a „négyek” mivel nem rendelkeztek elegendő háttérrel a hatalom átvételére, kivárási pozícióra helyezkedtek. A „négyek bandája” állítólag – összeesküvést szervezett a hatalom puccsal való megszerzésére ezért október 7-e hajnalán letartóztatták őket. Ezzel véget ért a „kulturális forradalom” több mint egy évtizedes korszaka.

A film első fejezete 1976-ban játszódik. Az apa „átnevelő táborban” töltött hat év után tér haza, ahol felesége Xiuquing örömmel fogadja, de a független személyiségű 9 éves fiú meglehetősen ellenséges érzelemet táplál iránta. Az apa, akinek kezét tönkretették a táborban nem tud tovább festeni, ezért célul tűzi ki, hogy fiából festőt farag. rajzolszKemény nevelési elvei heves ellenkezést váltanak ki a fiúban, de az apa kőkeményen érvényesíti akaratát. A személyes történet hátterében felvillannak a fentiekben említett események is.

Bejelentik Mao Zedong elnök halálát
Bejelentik Mao Zedong elnök halálát

1987

1978-ban Kína gazdasági reformot vezetett be, szakított a szovjet mintájú tervutasításos modellel. A változtatás főképpen a vidéki életre gyakorolt pozitív hatást, de nagyfokú anyagi különbségeket is eredményezett. Az iparban megnőtt a vállalatok önállósága, és óvatosan bevezették a piaci viszonyokat. 1987-ben már más világ volt Kínában, mint a kulturális forradalom idején.

20 éves korára Xiangyang már gyakorlott grafikussá nőtte ki magát. Apja látja, hogy tehetségesebb nála, egyetemre szánja, de a fiú tehetségét a „feketepiacon” igyekszik kamatoztatni A társadalom változását néhány jelzésből figyelhetjük meg ebben a fejezetben. A TV készüléken (mert már az is van nekik) felvillan Deng Xiaoping (Teng Hsziao-ping) az új vezető képe. Remény van arra is, hogy a család saját lakást kapjon, és otthagyja a lakóközösséget, ahol az élet persze nem mentes a veszekedésektől. Egy ilyen veszekedés közepén tudja meg Gengnian, hogy barátja, Liu jelentése alapján hurcolták el az átnevelő táborba.
gyereXiangyang szerelmes lesz egy lányba akivel el akar költözni egy másik városba, hogy önálló életet kezdjenek, ám apja ebben megakadályozza. (Még van elég ereje ahhoz, hogy a hagyományos kínai családi viszonyokat érvényesítse.)

1999

Az 1979-ben elkezdődött reform és a külvilágra nyitás politikája ekkorra már egy sajátos, szocialista rendszerben működő kapitalista jellegű piacgazdaság jellegét öltötte. A modernizáció a városok képét is átformálta, óriási építkezések kezdődtek, a viskók helyén felhőkarcolók jelentek meg. Az utcákról az autók kiszorították a kerékpárokat.

A harmadik fejezet kezdő képsorai a régi házak eltakarítását mutatják. Gengnian és felesége Xiuquing úgy döntenek, hogy formálisan elválnak, mert így az asszony könnyebben tud lakáshoz jutni. A férfi továbbra is egy viskóban lakik. Xiangyyang megnősült, de feleségével Han Jing-gel még nem akarnak gyereket, ami nagyon bántja a fiú szüleit. Amikor a fiatalasszony terhes lesz, a gyereket elveteti. Jól látjuk a megváltozott élet körülményeit azon a terhesképsoron, ahol a fiatal pár autójában a terhességről beszél miközben végighaladnak az éjszakai kivilágításban pompázó felhőkarcolók között.  Xiuquing újra össze akar férjével költözni, de ujraGengnian-nak megfelel az egyedüllét. Az utolsó találkozást apa és fia között akkor látjuk, amikor a fiú meghívja apját festményei kiallitaskiállítására.

2000
Epilogus
A képsorok Xiuquing szülését mutatják, Xiangyang videokamerával követi az eseményeket.

A stáblista megtekinthető a magyar  és angol filmadatbázisban.

A magyar feliratot fordította lala31,
ami letölthető 1CD-re   illetve 2CDre  (25 fps).
Köszönet érte

 

Források
Nyomtatott:

Jordán Gyula és Tálas Barna: Kína a modernizáció útján a XIX-XX
Elektronikus:
Jordán Gyula: Kína modernizációja
Tarján M. Tamás: 1966. május 16. Megkezdődik a kínai kulturális forradalom
A “négyek bandájának” pere 30 éve kezdődött Kínában

Jordán Gyula: A “nagy proletár kultúrális forradalom” és utóélete
Filmkritikák:
http://www.slantmagazine.com/film/review/sunflower
http://www.spiritualityandpractice.com/films/films.php?id=17248
https://themoviequatic.wordpress.com/2009/04/08/sunflower-2005/
http://dan.romascanu.net/2010/04/10/film-xiang-ri-kui-sunflower-china-2005/

Rózsácska (Kicsi Rózsa)

Eredeti címe: ROZYCZKA

A 2010-ben készült „Rozyczka”-t nálunk a 2011-es Lengyel Filmtavaszon „Kicsi Rózsa” címmel mutatták be. A film címe a főszereplőnek a titkosszolgálatnál használt fedőnevére utal. A „Kicsi Rózsa” a film angol címének, a „Little Rose”-nak megfelelője. A felirat fordításánál én a „Rózsácska” nevet választottam abból kiindulva, hogy ez közelebb áll az eredeti címhez, és bár titkosszolgálati tapasztalataim ugyan nincsenek, arra gondoltam, hogy fedőnévnek jobb egy szót használni.

1968

emlékezetes év volt. Példaként álljon itt néhány esemény. Április 4-én Memphisben megölték Martin Luther Kinget a néger polgárjogi harcost. Ezt a gyilkosságot az Egyesült Államok mintegy 100 városában heves erőszaktól sem mentes utcai zavargások követték. Ugyancsak az USA-ban, június 6-án meggyilkolták Robert Kennedyt a Demokrata Párt esélyes elnökjelöltjét. Dél-Amerika is forrongott. Mexico Cityben 10 nappal az olimpia kezdése előtt október 2-án a rendőrség és katonaság egységei brutálisan rátámadtak a tüntető diákokra több száz ember halálát okozva, ez volt a „Tlatelolcoi mészárlás”. Európa is forrongott. Március 22-én kezdődtek a párizsi diáklázadások, amelyet súlyos zavargások követtek, már-már forradalommal fenyegették Franciaországot, de az nem következett be. Kelet Európa is változóban volt. Csehszlovákiában az év elején hatalomra került Alexander Dubcek megkísérelte az állampárt és a rendszer átalakítását, létrehozni az „emberarcú szocializmust”. Ez, a “Prágai Tavasz” néven elhíresült folyamat végezetül a Szovjetunió és a „baráti szocialista országok” katonai megszállásával végződött. Az év Magyarországon is izgalmas volt, megmozdulni látszott a gazdaság szerkezete az „Új gazdasági mechanizmus” bevezetésével.
Lengyelországban
is mozgalmas időszakot éltek. Az 1956-os belpolitikai fordulat bizalomgerjesztő politikája ugyancsak rövidnek bizonyult. Az egykor hazafiként és reformerként ismert népszerű pártvezér Wladyslaw Gomulka hatalmi harcot vívott Mieczyslaw Moczar belügyminiszterrel. Moczar tábornok fő támogatói az állampárton belüli „Partizán” frakció tagjai voltak. Ezek az emberek a háború előtt léptek be az illegális kommunista pártba és partizánként harcoltak a német megszállók ellen. Moczar követőivel együtt nacionalista és antiszemita beállítottságú volt. A „Partizán” frakció hevesen rivalizált a Gomulkát támogató u.n. „Moszkovita” frakcióval, akik annak idején szintén a németek ellen harcoltak. A zsidók (vagy zsidó származású) kommunisták a „Moszkovita” frakcióhoz tartoztak, hiszen a háború alatt fokozott veszélyben voltak, ezért sokan elmenekültek Lengyelországból a Szovjetunióba, ahol többségük csatlakozott a Vörös Hadsereghez.
Az 1967-es arab-izraeli háború az állampárt köreiben is erősödő antiszemita hangulatot felerősítette. Moczar „ráébredt arra”, hogy Gomulka kormányába „beszivárogtak a zsidók”, – hiszen a moszkoviták közül sokan jelentős kormányzati pozíciót töltöttek be – és ők minden bajok forrásai. A zsidókat bűnbaknak tekinteni Lengyelországban természetesen nem volt újdonság. Bár a II. világháborút kevés lengyel zsidó élte túl, a társadalomban az antiszemita érzelmek nem szűntek meg. Példa erre a Kielcei pogrom. Alig több mint egy évvel a háború befejezése után 1946 július 4-én rituális gyilkossággal („vérváddal”) gyanúsították meg a zsidókat, amit 42 ember halálát okozó pogrom követett. Ezekre az érzelmekre támaszkodtak Moczar és követői. Természetesen nem támadták nyíltan a zsidókat, „anticionista” kampányt folytattak. Ekkoriban már a „cionista” szó kódoltan a „zsidóval” volt azonos.
reklamA zsidókérdés 1968 márciusában a diáktüntetésekkel kapcsolatosan kulminált. Előzménye az volt, hogy a varsói Nemzeti Színház 1967 végén a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” 50. évfordulója tiszteletére Kazimierz Dejmek rendezésében játszani kezdte Mickiewicz klasszikus művét, a XIX. Században íródott alkotást az Ősöket (Dziady). Egy ideig sikeresen ment a darab, majd a vezetés rádöbbent arra, hogy szovjetellenes éle van a rendezésnek. Bizonyos mondatoknál ugyanis egyértelmű volt az áthallás: például „… száz év múlt el itt,/Hogy küldik Moszkvából e földre/A latrok százait.” Mivel az ilyen részeknél szinte mindig tüntetés volt az előadásokon, bejelentették, hogy betiltják a darabot, és 1968 január 30-án lesz az utolsó előadás. (Mellékesen az igazgató-rendezőt is kirúgták az állásából, kizárták a pártból, vagyis egzisztenciálisan ellehetetlenítették, aki ezért több évig külföldön dolgozott. A rendszerváltás után politikai szerepet is vállalt, volt parlamenit képviselő is.) A darab betiltása csak fokozta az indulatokat. Nem is volt a hatalom részéről bölcs dolog bejelenteni az utolsó előadás dátumát, mert arra napra diákok tiltakozó gyűlést szerveztek, azonban rendőrökkel találták szemben magukat. A tüntetés két szervezőjét Adam Michniket és Henryk Szlejfert (akik történetesen mindketten zsidó származásúak voltak) rövidesen kizárták az egyetemről. Február 29-én a Lengyel Íról Szövetsége rendkívüli űlésén többek, köztük Pawel Jasienica a neves történész és újságíró hevesen bírálták a cenzúrát és a diktatúrát.

Tüntetés a varsói Műszaki Egyetem előtt
Tüntetés a varsói Műszaki Egyetem előtt

Március 8-án egyetemisták összegyűltek az egyetem udvarán és tiltakoztak társaik érdekében, valamint követelték, hogy játsszák tovább az Ősök-et. Ekkor civileknek álcázott rendőrök és „munkásaktivisták” – az egyetemi autonómiát megsértve – tűntek fel és igazoltatni meg verni kezdték az ott jelenlévőket. A diáktüntetések átterjedtek más egyetemekre is, amit gyakran heves összetűzések követtek. Ekkor járta Lengyelországban az a vicc, hogy „a rendőrségek között a lengyel a legműveltebb, mert állandóan egyetemre jár”. A tüntetők ugyan a csehszlovák kifejezéssel élve „emberarcú szocializmust” követeltek, de a hatalomnak ez is sok volt. Diákok ezreit vették őrizetbe, százakat letartóztattak és mintegy másfél ezer hallgatót távolítottak el a tanintézetükből.

Anticionista tüntetés
Anticionista tüntetés

A belügyi szervek Moczar vezetésével alantas antiszemita és értelmiségellenes kampányt folytattak. Tették ezt egy olyan országban, ahol a hivatalos ideológia alapköve az internacionalizmus volt. Gomulka (akinek zsidó származású felesége volt) kétfrontos harcot vívott. Moczarék kampányát személye ellen irányulónak tekint(h)ette, ugyanakkor sem az oroszoknak, sem az értelmiségnek nagy híve nem volt. A pártfőtitkár március 19-én egy pártaktivista nagygyűlésen szólalt meg először, ahol kemény hangú beszédet

Pawel Jasienca
Pawel Jasienca

tartott. Elsősorban az írókat, közöttük Jasienicat támadta. Többek között ezt mondta: „Jasiencát és az ülés többi résztvevőjét ugyanis nem Mickiewicz érdekelte… Céljuk a pártunk és az állami szervek elleni harc volt…„ Természetesen kitért az egyetemisták tiltakozására is, nem felejtve el megemlíteni, hogy „…Jacek Kuron lakásán tíz-egynéhány, főként zsidó származású, s revizionista nézeteiről és fellépéséről ismert egyetemista gyűlt össze. A találkozón a március 8-i varsói egyetemi tüntetés szervezésének kérdéseit beszélték meg.” Beszédében továbbiakban is részletesen foglalkozott a zsidó/zsidó származású lengyelekkel és a cionizmus elleni harccal. Bár kijelentette azt, hogy „A cionizmus ellen, mint politikai program, mint zsidó nacionalizmus ellen harcolunk. Ez helyes és semmi köze az antiszemitizmushoz.”, a médiakampány és a későbbi események azt igazolták, hogy pártja és a társadalom többsége nem így gondolta. A „cionizmus elleni harc” (tulajdonképpen az állami antiszemitizmus) eredményeképpen igen sok zsidó származású ember hagyta el az országot, ezzel gyakorlatilag megvalósítva Hitler álmát a „zsidómentes Lengyelországot”.

A film

1967-68-ban játszódik, és több a fentiekben vázolt eseményeket dolgoz fel. Az egyik főszereplő (Warczewski professzor) alakját Pawel Jasienica (ami Leon Lech Beynar írói álneve volt) neves lengyel író, történész, ellenzéki politikus, a cenzúra heves ellenzője ihlette. Az ő (második) feleségéről derült ki, hogy ügynök volt, és házasságuk ideje alatt is jelentéseket írt férjéről.
rozi_01Kamila Sakowicz (Magdalena Boczarska) és Roman Rożek (Robert Więckiewicz) szerelmespár. Eleinte Kamilla nem tudja, hogy szerelme a titkosrendőrségnél dolgozik. Néhány édes légyott után Roman a nőnek felfedi tevékenységét, és rábeszéli Kamillát, hogy figyelje meg a híres Adam Warczewski (Andrzej Seweryn) professzort, aki veszedelmes cionista ellenforradalmár, és akinek eredeti neve Wajner. A beszervezés során Kamilla a Rozyczka (Rózsácska) fedőnevet választja.
rozi_02Kamila, aki titkárnő az egyetemen, irodalmi érdeklődése ürügyével közel férkőzik a professzorhoz, a család „barátja” lesz. A professzor és a fiatal nő rövidesen szeretők lesznek, ezért Kamila szakítani akar Romannal, de a rábízott feladatot továbbra is teljesíti. Amikor betiltják az „Ősöket” tiltakozásképpen Warczewski a PEN klub ülését hívja össze, ahol Kamilát bízzák meg a jegyzőkönyv vezetésével. A jegyzőkönyvet átadja a megbízójának azzal, hogy továbbiakban nem akar együttműködni, mert hozzámegy a professzorhoz. Roman ebbe nem akar belenyugodni. Bár a professzort barátai le akarják beszélni a házasságról mondván, hogy a fiatal nő a titkosrendőrség embere, de Warczewski hajthatatlan.
rozi_07Roman helyzete a titkosrendőrségnél, meginog, főnöke nehezményezi Kamilával való kapcsolatát. Roman egy diáktüntetés megfigyelése közben féltékenységből elárulja a professzornak, hogy szerelme ügynök. A titkosrendőrség eközben azt is kideríti, hogy Roman Rozek eredeti neve Rosen, és zsidó származású. Főnöke ennek tudja be, hogy felfedte Kamilla ügynöki tevékenységét, és eltávolítja a testületből. A márciusi „zavargások” után Gomulka beszédében Warczewskit a zsidó szocialista-ellenes elemek példájaként említi. A film zárójelenete a tömeges kivándorlás képeit mutatja, a tömegben ott van Roman is.

rozi_09

Főbb alkotók:

Rendező és forgatókönyvíró (társszerző): Jan Kidawa-Blonski (1953). 12 filmet rendezett. Legnagyobb sikerét ezzel a filmmel érte el.

kamila
Magdalena Boczarska Kamilla szerepében

Kamila Sakowicz szerepét Magdalena Boczarska (1978) játszotta. Mintegy 30 filmben szerepelt, 2011-ben Lengyel Film díjra jelölték a Rózsácskaban nyújtott szerepért.

roman
Robert Wieckiewicz Robert szerepében

Roman Rożek szerepét Robert Więckiewicz (1967) személyesítette meg. 58 filmben szerepelt, és 8 díjat nyert el. Walesa szerepét alakította Wajda „A remény embere” című filmjében. Agneszka Holland Oscarra jelölt „A város alatt” című filmjében is főszerepet kapott.

Andrej Seweryn Adam szerepében
Andrej Seweryn Adam szerepében

Adam Warczewski professzor szerepét Andrzej Seweryn (1946) alakította. Több mint 70 filmben szerepelt. 1980-ban a Berlini Filmfesztiválon Wajda „A karmester” című filmjében alakított szerepéért kapott díjat. Játszott Spielberg „Schindler listájá”-ban és Régis Wargnier „Indokínájá”-ban. 1980-ban a hadiállapot bevezetésekor Franciaországban volt, és mint a Szolidaritás szimpatizánsa nem tért vissza Lengyelországba. 1993 óta a párizsi Comédie-Française társulatához tartozik (a színház történetében a ő lett harmadik nem francia anyanyelvű színész). Több francia kitüntetés birtokosa.

A film fogadtatása

kedvező volt, több lengyel filmdíjat nyert el. A 2010-es Moszkvai Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendező díját.

Források

Nyomtatott
Szokolay Katalin: Lengyelország története
Mark Kurlansky: 1968, Egy év, amely felrázta a világot
Wladislaw Gomulka: A szocializmus építésének problémái
Elektronikus
Domány András Lengyelország ’68 – fajvédõ kommunizmus
Tischler J.: Az 1968-as lengyelországi antiszemita kampány: “Feldolgozásra került”
Kovács István: A lengyel ’68

Malgorzata Obler: Scapegoating – postwar wave of Jewish persecution in Poland
Movie Review: Little Rose (Rózyczka)
Review: Little Rose (Róźyczka)

A stáblista a magyar és az angol adatbázisban.

A MAGYAR FELIRAT INNEN TÖLTHETŐ LE