Category Archives: gyerekszemmel

A 2015-16os évadban olyan filmeket nézünk meg, amelyekben egy gyerek szemével látjuk a világot, vagy idős ember emlékezik vissza arra, hogy gyerek- és fiatalkorában milyen élményei voltak.

Csokoládé (1988)

Eredeti cím: Chocolat

A gyerekszemmel sorozat záró filmje egy számunkra meglehetősen idegen, a (nagyjából) letűnt múltba kalauzol el bennünket, egy gyarmaton élő család világába. A film inkább vizuális, mint verbális eszközökkel ábrázolja az emberi kapcsolatokat. Látjuk a fehérbőrű család és a fekete szolgák közötti kapcsolat visszásságát, szöges ellentétbe állítva azzal, ahogyan a házigazdák viszonyulnak fehér vendégeikhez.
Ez a film is önéletrajzi indíttatású, a rendező Claire Denis gyermekkorának jelentős részét Afrikában töltötte, mert édesapja több francia gyarmaton a közigazgatás tisztviselője volt, többek között Kamerunban is. A film címe (Chocolat) egyrészt az ötvenes évek zsargonjára „átverve lenni”, másrészt a fekete bennszülöttekre utal.

Kamerun

Bár ez az ország a Csokoládé című film színhelye, ennek azonban nincsen különösebb jelentősége, a film játszódhatna más, közép-afrikai országban is, hiszen a történetet egy isten háta mögötti, izolált birtokon követjük végig. (Ezt a tényt a filmben jól ábrázolja a házon lévő tábla felirata: „Ez a ház itt a legutolsó ház a Földön”). Az ország szerepe Ez a ház a legutolsó ház a Földöntulajdonképpen abban merül ki, hogy az egyik főszereplő, „a ház ura” a francia közigazgatás helyi képviselője.
afri-camer3A ma mintegy 22 millió lakosú nem egészen 500 000 km2 területet felölelő ország a Guineai-öbölben helyezkedik el. Afrikának ez a része a brit kereskedelmi és hittérítői tevékenység egyik fontos központja volt, míg 1884-ben Németország megszállta ezt a területet. Németország első világháborús veresége után az ország a Népszövetség mandátuma lett, területét megosztották Nagy-Britannia és Franciaország között. A franciák Kamerun gazdaságát és közigazgatását teljesen beolvasztották gyarmatbirodalmukba. A második világháború után a népszövetségi mandátumokat ENSZ gyámsággá alakították, ekkor már a helyi sajtó foglalkozni kezdett a függetlenség kérdésével. Többéves gerillaháború után az ország (számos más afrikai országgal többé-kevésbé egyszerre) 1960 január 1-én nyerte el függetlenségét.

megszun1

A film

a „jelenben” kezdődik, egy fiatal nő, France Dalens (mint később megtudjuk) visszatér gyermekkora színhelyére. Megpihen a kihalt tengerparton, ahol nincs más, csupán egy fekete fiatalember a kisfiával. Miután a nő továbbindul a fekete férfi (Mungo) turistának nézi, felveszi kocsijába. A néző még nem tudja, hogy hol játszódik a történet, majd turistacsupán egy elhaladó furgon oldalán lévő felirat jelzi, hogy Kamerun a színhely. Ahogy halad a kocsi France szemléli a tájat, a következő vágás után már a „múltban” vagyunk, France kislányként ül az apja vezette kisteherautó platóján Proteé-vel, a fekete szolgával.
A világtól elzárt birtokon jól lehet követni a film szereplőinek kapcsolatát. Szerepük meghatározott: úr (Marc), feleség (Aimée), gyerek (France), szolgák (Protée, Enoch). A ház (és környezete) fel van osztva faj szerint: a feketék a szabadban, mindenki szeme láttára esznek, zuhanyoznak, játszanak stb. A fehérek viszont őrzik privát szférájukat: háló- és fürdőszobájukat természetesen nem láthatják a megtiltomfekete szolgák. Amikor a férj néhány napra elhagyja a házat a néző számára világossá válik az Aimée és Protée közötti szexuális vonzódás, amit nem verbális, hanem vizuális eszközökkel mutat be a rendező. (Itt persze felmerül bennem az a kérdés, hogy egy ekkora kislány ezeket a finom eszközöket képes volt-e felfogni olyannyira, hogy felnőve is visszaidézi ezeket a jeleneteket.)
vagyakozasEgy közelben kényszerleszállást végrehajtó kis repülőgép utasai jelennek meg a háznál. A fehér embereket a gazdák szívesen befogadják. Ekkor további karaktereket ismerünk meg: Delpich-et, a pénzéhes, öntelt ültetvényest, aki minősíthetetlen hangon oktatja ki a fekete szakácsot, közben titkon fekete szeretője van. Luc az utazó, aki megpróbálja áttörni a fehérek és feketék közötti gátat, provokáló módon a feketék közé ül le enni, a feketék által használt, mindenki által látható zuhany alatt mosdik. Luc Aiméet és Protée-t is provokálja, világossá teszi kettejük vonzódását, ami a háziszolga és az utazó közötti verekedéssel végződik. Az asszony és a háziszolga vonzódása nem teljesedik be, a gyarmati világban (nyilvánosan) ez nehezen elképzelhető. Aimée megkéri férjét, hogy a háziszolgának más munkát adjon, távolítsa el a házból.
Miután a repülőút folytatásához megérkezik a pótalkatrész, a vendégek elrepülnek, a gép által felvert por látványa után visszatérünk a “jelenbe”. Mungo-ról kiderül, hogy nem is kameruni, afro-amerikai, aki itt szintén idegennek érzi magát. „Már a reptéren átvert az első taxis. Kutyába se vett, mert fekete vagyok. … Szarba se vesznek egy olyan fickót, amilyen én vagyok.” Amikor France meghívja Mungot egy kávéra, a férfi visszautasítja. Ez a jelenet azt sugallja, hogy az eltelt évtizedek alatt nem sok minden változott a faji viszonyok tekintetében. Van még egy érdekes célzása a rendezőnek: Mungo jósolni akar France tenyeréből, de (egy gyermekkori égési seb miatt) nem lát semmit. Ezeket a szavakat mondja angolul : „No future, no past”, azaz nem látni sem jövőt, sem múltat. Nehéz nem gondolni arra, hogy a no_pastfiatal nő neve France (vagyis Franciaország) és ez a kijelentés Denis hazájára vonatkozik.

A rendező: CLAIRE DENIS (1946)

denisPárizsban született, de gyerekkora jelentős részét Afrikában töltötte, ezért többen úgy emlegetik, mint aki úton van Franciaország és Afrika között. Valóban, filmjeinek jelentős része Afrikához kötődik. A ma nagy elismertségnek örvendő rendezőnő 1972-ben végzett a híres Institut des hautes études cinématographiques (IDHEC)-ben. 24 filmet rendezett, de első nagyjátékfilmjét a Csokoládét csupán 43 éves korában forgatta. Ezt megelőzően azonban 18 filmben volt rendező-asszisztens, többek között Jacques Rivette, Costa-Gavras, Jim Jarmusch, Wim Wenders és Dusan Makavajev mellett dolgozott. A Csokoládé mellett a 2009-ben készült Fehér anyag című filmjét szokás önéletrajzi filmeknek tekinteni (mindkét film forgatókönyvének társszerzője). A fehér anyag egy meg nem nevezett afrikai országban játszódik, ahol gyerekkatonák is részt vesznek egy helyi polgárháborúban. Főszereplője egy kávéültetvény tulajdonos fehér asszony, aki azért küzd, hogy megmentse ültetvényét. Kézenfekvő az a gondolat, hogy Denis ezt a filmet bizonyos fokig a Csokoládé ellenpólusa gyanánt készítette el. A rendezőnő azonban ezt mereven tagadja, amint azt is, hogy a Csokoládé és a Fehér anyag önéletrajzi filmek. Cáfolja azt is, hogy a két filmnek köze lenne egymáshoz. Szerinte ezek a filmek Afrika más-más arcát mutatják be, a Csokoládé a családról, a barátságról és bizonyos fokig a szexualitásról szól, míg a Fehér anyag a kiállást és a bátorságot viszi a filmvászonra.

Protée szerepében:
ISAACH DE BANKOLE (1957)

issakElefáncsontparton született. Mesterdiplomát szerzett matematikából az Universite de Paris-on, színészetet a Cours Simon-on tanult. 1987-ben a legígéretesebb színésznek járó César díjat nyerte el. Hatvan filmszerepet játszott el, 1997 óta az USA-ban él.

GIULIA BOSCHI (1962)
játsza Aimée Dalens szerepét.

juliaRómában született, Aba Cercato (egy híres televíziós személyiség) lánya. 2001-ig 21 filmszerepet játszott el, (mint ígéretes színésznő 2 díjat is nyert), amikor is felhagyott a filmezéssel. Jelenleg kinai gyógyászattal (fizioterápiával) foglalkozik.

A film megtekinthető/letölthető a youtube-n itt:
https://www.youtube.com/watch?v=5l957adq9xQ
A magyar felirat itt található:
http://www.opensubtitles.org/hu/subtitles/6634989/chocolat-hu

Források

Irina Trocan:
Másság és stilisztikai töredezettség Claire Denis filmjeiben http://www.filmtett.ro/cikk/3978/massag-es-stilisztikai-toredezettseg-claire-denis-filmjeiben:
Andrew Hussey:
Claire Denis: ‘For me, film-making is a journey into the impossible’
http://www.theguardian.com/film/2010/jul/04/claire-denis-white-material-interview
Elbert Ventura:
Chocolat
http://reverseshot.org/symposiums/entry/373/chocolat
Hilary Neroni :
Lost in fields of interracial desire. Claire Denis’ Chocolat (1988)
http://www.kinoeye.org/03/07/neroni07.php
Diana Sandars: Chocolat
http://sensesofcinema.com/2001/cteq/chocolat-2/

 

 

 

 

 

 

Persepolis (2007)

A „Gyerekszemmel” sorozatban láttunk olyan filmeket, ahol a visszaemlékező szüleinek életét a politika határozta meg (Képeslapok Leningrádból és Rózsadomb), voltak olyan filmek, melyek nem, vagy csak éppen hogy foglalkoztak politikával (Szerelmem Nina, Az Északi-sarkkör szerelmesei), és volt olyan film is, amely egy ország történelmének szakaszát idézi fel a visszaemlékező gyerekkorából A bádogdob). A Persepolis című francia filmben egy iráni filmrendezőnő (Marjane Satrapi) idézi fel hazájában és külföldön eltöltött gyerekkorát. A film címe az ősi Perzsiára, az i.e. VI. században alapított főváros nevére utal.

MARJANE (MÁRDZSI) SATRAPI (1969)

satrapia Persepolis című képregényével lett ismert. A könyv 2000 és 2003 között jelent meg franciául, magyar kiadása két kötetben 2007-ben és 2008-ban jelent meg. A Persepolis-t önéletrajzi műnek, grafikus memoárnak szokták tekinteni. Ugyanakkor a szerző nem egészen ezen a véleményen van. Szerinte a képregény nem róla szól, pusztán az ő történetét használta fel arra, hogy egy világot bemutasson. A könyvet is azért írta franciául és nem perzsául, mert amit el akart mondani nem az irániaknak, hanem az európaiaknak szól.

comicsKétségtelen, hogy a Persepolis nem kizárólag a főszereplő életével foglalkozik, és bemutatja azt a világot, amelyben a szerző felnövekedett, de ez nem ennek a könyvnek a sajátossága, az önéletrajzok már csak ilyenek, hiszen ha csupán a szerzővel és nem a világban megélt történetével foglalkoznának, ugyancsak kevesen vennék kézbe. Ezért legelőszőr ismerkedjünk meg a rendezőnő élettörténetével.

Satrapi az iráni Rasht-ban középosztálybeli családban született, de Teheránban nőtt fel. Szülei aktivan politizáltak, elkötelezett baloldaliak, nevezetesen kommunisták voltak. (Ne feledkezzünk meg arról, hogy kommunistának lenni teljesen mást jelentett a sah országában, mint mondjuk a „létezett szocializmus” világában, hiszen üldöztetés, bebörtönzés, kínzás és gyakran kivégzés volt a magukat kommunistának valló emberek sorsa.) Az 1979-es, – később ”iszlám forradalom” néven elhíresült sah elenni felkelés sem változtatott a baloldaliak helyzetén. A rendezőnő nagybátyját, akit Marjane nagyon szeretett, a sah idején bebörtönözték és aki szabadulása után emigrációba kényszerült, az 1979 utáni rezsim idején is börtönbe zárták, majd kivégezték.

A fiatal Marjane Satrapi sem illeszkedett be az 1979 utáni rendszerbe, nem tartotta be az „iszlám forradalom” által bevezetett viselkedési rendet, nem követte az előírt öltözködési normát, és tiltott hanglemezeket vásárolt. Ezért a szülei „kimentették” ebből a világból, és 1983-tól Marjane a bécsi Lycée Français de Vienne kezdett tanulni. A középiskolát itt végezte el, ezalatt ismerősöknél lakott, de volt két hónap, amikor hajléktalan volt. Súlyos megbetegedését követően visszatért Iránba, ahol a világ egyik legnagyobb egyetemén, az Azad Egyetemen (amelynek több mint 70 000 hallgatója van), vizuális kommunikációs szakon szerzett diplomát. Ebben az időben sem békélt meg az iszlám forradalom utáni Iránban elvárt viselkedéssel, ezért rövidesen ismét elhagyta hazáját és Franciaországba költözött, ahol ma is él svéd férjével.

A Persepolis „grafikus memoár” nagy nemzetközi sikerét követően Satrapi és Vincent Paronnaud rendezésében készült el a képregény alapján az azonos című film, amelyet a 2007-es cannes-i fesztiválon mutattak be, és ahol a nagyjátékfilmek kategóriájában elnyerte a zsűri díját.

A PERSEPOLIS TÖRTÉNELMI-POLITIKAI HÁTTERE

Irán éő országoks a környez
Irán éő országoks a környez

Irán a majdnem 80 milliós lakosu, Magyarországnál mintegy 17-szer nagyobb területű közel-keleti ország Délnyugat-Ázsia meghatározó hatalma. Az ország modernkori története, a film történelmi-politikai háttere magyarul is jól hozzáférhető a világhálón. (pl. https://hu.wikipedia.org/wiki/Persepolis_%28k%C3%A9preg%C3%A9ny%29
és http://vlaston.webnode.hu/news/iran-tortenete-ii-resz-a-xx-szazadtol-az-1979-es-iszlam-forradalomig/,
továbbá http://vlaston.webnode.hu/news/iran-tortenete-iii-resz-az-1979-es-iszlam-forradalomtol-napjainkig-/), ezért csak egy-egy olyan fontosabb esemény időpontját villantom fel az alábbiakban, amelyek közelebb visznek a film hátterének megértéséhez.

persepolis
Persepolis romjai

i.e. 625
a médek egyesítik Iránt.
i.e. 518
I. Dareiosz megalapítja az új fővárost, Persepolist (jelentése: perzsák városa)
1902
az Anglo-Iranian Oil. Co koncessziót szerez az olajkitermelésre
1906
megalkotják az alkotmányt (alkotmányos monarchia)
1916
egyezmény Angliával és Oroszországgal Perzsia pénzügyei nemzetközi ellenőrzés alá kerülnek
1921 február 21
Reza kán (egy szamárhajcsárból felemelkedett katonatiszt) államcsínyt hajt végre
1925 december 12
Reza sahhá kiáltja ki magát. Ekkor jelenik meg önkényesen, történelmi előzmény nélkül a család nevében a perzsa ősi nyelvjárásra utaló Pahlavi szó.
1934
a sah országa nevét Perzsiáról Iránra változtatja, ezzel is hangsúlyozva az árja eredetet.
1941
a britek és a szovjetek elfoglalják az országot, a németbarát sahot kényszerítik, hogy lemondjon fia javára. Az európában nevelkedett Mohamed Reza augusztus 28-án lép trónra
1951
a kormány sikertelenül megkísérli az angol olajvállalatok államosítását
1953
felkelés és puccs. A sah időlegesen menekülni kényszerül, de a CIA támogatásával rövidesen visszatér
1957
létrehozzák a SZAVAK nevű hírhedt titkosszolgálatot a kormányellenes tevékenység könyörtelen felszámolására
1960 szeptember 14
Irán , Kuvait, Szaúd-Arábia, Venezuela és Irak létrehozzák az OPEC (Kőolaj-exportáló országok szövetségét) a közös árpolitika kialakítására
1977-78
Forradalmi megmozdulások szerte az országban
1979 január 16
A sah elhagyja az országot
1979 február 2
Khomeini ajatollah (síita vallási vezető) hazatér Iránba franciaországi száműzetéséből
1979 március 30-31
országos népszavazás, amelyben a sah monarchiája és  iszlám köztársaság között kellett dönteni, ez utóbbi mellett 99,3 % szavazott
1979 december 2-3
népszavazás hagyta jóvá az ország új alkotmányát, amely felváltotta az 1906-os monarchista alaptörvényt
1980 április 6
az iraki külügyminisztérium felszólította Iránt, hogy vonja ki csapatait az 1971-ben megszállt 3 perzsa-öbölbeli szigetről
1980 április 7
mind Irán, mind Irak riadókészültségbe helyezi hadseregét
1980 április 8
Khomeini a teheráni rádióban felszólítja az iraki hadsereget, hogy buktassa meg Szaddám Husszeint
1980 szeptember 22
az iraki hadsereg támadást indít Irán ellen
1988 augusztus 20
Irán és Irak (Khomeini ellenkezésének dacára) fegyverszünetet köt, ezzel lezárulr a többszázezer emberélettel és majd’ egymillió sebesülttel járó Öböl-háború.

A PERSEPOLIS CSELEKMÉNYE

A honvággyal küzdő Teheránban felnőtt, most Franciaországban élő Marjane (Márdzsi) a párizsi Orly repülőtéren nem tudja eldönteni, 1varakozashogy visszatérjen-e Iránba. Visszaidézi gyermek- és ifjúkorát: 8 éves volt, amikor a sah elmenekült az országból. Ám az Iszlám Köztársaság megalapítása után a korábban is üldözött baloldali (kommunista) meggyőződésű szülei, rokonait ismét üldöztetésnek vannak kitéve. Azokat az eszméket, amelyeket szülei vallanak, tűzzel-vassal írtja az új rend. Márdzsi látja, hogy az új Iránban az iszlám fundamentalisták ugyancsak egy punkolyan elnyomó diktatúrát vezetnek be, ahol a nőknek kendőt kell hordaniuk, nem vezethetnek autót stb. Ám a kamaszlánnyá cseperedett Marjane lázadozik, ABBA lemezeket hallgat, Nike sportcipőt hord, ellenkezik a tanáraival, nem is sejtve, hogy ezzel nem csupán önmagát, de szüleit is veszélyezteti.
Szülei egy jobb életet szánnak neki, ezért Bécsbe küldik tanulni. Ám a kamaszlány az idegen kultúrában sem találja igazán a helyét. Amikor visszatér Iránba, Márdzsi azt állapítja meg, hogy ő is, hazája is annyira megváltozott, hogy döntenie kell, hogy valójában hova tartozik.

A PERSEPOLIS MŰFAJA

Először is a képregényről. Sokan úgy vélekednek (eleddig magam is így gondoltam), hogy az főként gyerekes szórakozás, a felnőtteknek szóló művek pedig a bunkóknak szólnak, akik nehezen birkóznak meg a betűkkel, ezért kell képekkel bemutatni a mondanivalót. Ez azonban nem így van. Rá kellett jönnöm, hogy a jó képregényben a kép és szöveg egységet alkot, külön-külön nem „fogyasztható”. Íme egy példa Satrapi képregényéből:

demonstrationA kép baloldalán lévő háttérben láthatjuk amint a rendőrök kegyetlenül püfölik a tüntetőket, ezért a menekülő szülők arca a félelmet tükrözi (ugyebár itt az ok-okozati összefüggés nem vitatható), az apa gyerekét nyakában tartva fut. A kommentáron kívül („Ez volt az utolsó tüntetésünk”) csupán egy szó („Meneküljünk”) van a képen. Ez a rajz szerintem olyan kifejező, hogy több tucat mondattal lehetne csupán leírni. Azoknak, akik nem értenek ezzel egyet – amihez persze joguk van –még egy érvet mondanék: a játékfilm is ilyen műfaj: a képi megjelenítés, a hanghatások és szöveg összessége hozza létre az alkotást.

Olvastam olyan véleményt, hogy Satrapi a képregény műfajt azért választotta, mert ezzel is hangsúlyozni akarta, hogy mondanivalóját egy gyerek szemével kívánja bemutatni. Ez éppenséggel tökéletes ellentmondásban van azzal, amit a fentiekben írtam. Én nem így gondolom. (Persze erről a szerzőt kéne megkérdezni, aki – bár 6 nyelven beszél –a magyart nem ismerve nem idézheti Arany János elhíresült mondását, miszerint „Gondolta a fene!)

A felnőtteknek szóló rajzfilmre ugyancsak – talán kisebb mértékben – igaz, amit a képregényre írtam. Holott számos film (pl. A sárga tengeralattjáró) nagy sikert aratott. Ez az összeállítás (http://www.bbc.com/culture/story/20150617-ten-animated-films-for-adults) felsorol 10 sikeres, komoly témával foglalkozó rajzfilmet, közöttük a Persepolist.

Satrapi eredetileg nem akarta megfilmesíteni a könyvet, de amikor kapott egy ajánlatot, amiben szabad kezet biztosítottak neki, úgy gondolta, hogy egy számára új műfajban kipróbálja magát. (Azóta még egy filmet forgatott, 2014-ben készítette el „A hangok” című fekete komédiáját.) Memoárról lévén szó ezt a filmet élő szereplőkkel is meg lehetett volna csinálni, azonban Satrapi egy nyilatkozatában

A rendezők
A rendezők

kijelentette, hogy ez fel sem merült benne. Az adaptációt úgy készítette el a szintén képregény–alkotó háttérrel rendelkező Vincent Paronnaudd társrendezővel, mintha élő szereplők játszanának, csupán az alakokat megrajzolták. A rendezőnő szerint a képregény is, a rajzfilm is azért alkalmasabb a történet megjelenítésére, mert így általánosabb lesz a mondanivaló, a rajzolt alakokkal kulturális háttértől függetlenül könnyebb azonosulni, mint szöveggel, vagy élő szereplőkkel forgatott filmmel.

FORRÁSOK

Nyomtatott:
Benedek Gábor: Irán történelme

Elektronikus:
Marjane Satrapi
https://en.wikipedia.org/wiki/Marjane_Satrapi#cite_note-7
Persepolis (képregény)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Persepolis_%28k%C3%A9preg%C3%A9ny%29
Marjane Satrapi on Persepolis: The RT Interview
http://editorial.rottentomatoes.com/article/marjane-satrapi-on-persepolis-the-rt-interview-with-exclusive-clips-and-photos/
Marjane Satrapi: ‘I Will Always Be Iranian’
http://asiasociety.org/marjane-satrapi-i-will-always-be-iranian
PERSEPOLIS
http://www.film-kultur.de/glob/persepolis_kc.pdf
Persepolis
http://www.theguardian.com/film/2008/apr/25/animation.drama
Varga Zorka: Csador-humor
http://www.filmtett.ro/cikk/485/marjane-satrapi-persepolis
Filmkritika: PERSEPOLIS (Franciaország, 2007)
http://geekz.blog.hu/2007/12/02/filmkritika_persepolis_franciaorszag_2007

 

Szerelmem Nina

Eredeti címe: Ha-Asonot Shel Nina (2003)

Az elmúlt két alkalommal (Képeslapok Leningrádból és Rózsadomb) olyan filmeket néztünk meg, ahol a gyerekszereplők szüleinek életét a politika határozta meg. A Szerelmem Nina Izraelben játszódó film, a témája ugyan politikamentes, de mivel a háttérben ott húzódnak a mindennapok eseményei, természetesen fellelhetőek bizonyos társadalmi-politikai vonulatok.

Filmkritikákban gyakran olvashatjuk, hogy az alkotás „tabu témát” dolgoz fel, ami alatt az értendő, hogy kényes, sokaknak kínos témához nyúltak a film készítői. Ennek a filmnek viszont valóban egy tényleges tabu téma adja a keretét, egy 14 éves fiú nagynénje iránti szerelme a fő motívum.

Hogy ez miért tabu téma? A zsidó-keresztény kultúrkörben az emberek viselkedését a Bibliában megfogalmazott isteni kinyilatkoztatások (parancsok, ha úgy tetszik törvények) irányítják. A szexuális „eltévelyedés” minden formáját a Biblia tiltja: A természet folyása ellen való közösködés tiltatik. (3. Móz. 18). A homoszexualitás, szodómia és a paráznaság mellett a vérfertőzés is „eltévelyedésnek” tekintendő. A vérfertőzés fogalmát egyértelműen meghatározza a Biblia: Senki ne közelgessen egy test szerint való rokonához is annak szemérmének felfedezésére. (3. Móz. 18,6). A némileg homályos megfogalmazás alatt persze szexuális érintkezés értendő. A félreértések elkerülésére a Biblia tételesen fel is sorolja, hogy kikre vonatkozik a tiltás, egyebek között: A te anyád húgának szemérmét fel ne fedezzed, mert a te anyádnak közel való rokona.” (3. Móz. 18,13). És minden „eltévelyedésért” halálbüntetés jár: Mert valaki ez utálatosságoknak valamelyikét cselekszi, kigyomláltanak az emberek a nép közül, a kik azt cselekedéndik. 3. Móz.18,29) Ebben a filmben persze nincs „eltévelyedés,” a tiltott kapcsolat egyoldalú, egy kamasz fiú ábrándja csupán, a nagynéni a fiú vonzalmát észre sem veszi.

A Szerelmem Nina tartalma

keretét a 14 éves Nadav naplója képezi. A film eredeti (pontosabban az angol nyelvű forgalmazás) címe Nina (Nina’s Tragedies), a magyar és angol filmadatbázisokban Szerelmem Nina elnevezés szerepel. Megismerve a filmet, nekem úgy tűnt, hogy a Nadav naplója találóbb lenne a film elnevezésére, de a felirat fordításánál megtartottam az adatbázisokban feltüntetett címet.

1temetes
Nadav apjának temetése

A történteket Nadav narrációja alapján követi a néző, és mint az gyakori az ilyen „visszaemlékezős” filmekben, számos „flashback” idézi vissza a történetet. Temetéssel kezdődik a film, amint azt későbbiekben megtudjuk, Nadav apját temetik, a volt pilótát, aki öregkorára – Nadav anyjától, az excentrikus divattervező feleségétől való elhidegülését követően – ultra-ortodox zsidó közösséghez csatlakozott. Innen indul a főszereplő visszaemlékezése: apját behívatták az iskolába, mert a fiú naplóját megtalálva az igazgatónő „rettenetes” dolgokat olvasott benne. Kiderült, hogy nem fantazmagória, az amit Nadav írt, nagynénje iránti szerelmén túlmenően még számos, a családban megtörtént eseményt lehet a naplóban olvasni.

Megtudjuk, hogy Nina, a nagynéni heves veszekedés, szakítás és

Nina és Haimon esküvője
Nina és Haimon esküvője

kibékülés után férjhez megy Haimonhoz, gyerekkori szereleméhez. Ekkoriban Nadav egy felnőtt barátjával Menahemmel kukkolni jár a környéken, be-benézegetnek a számos kertvárosi lakás – többek

Nadav és Menahim
Nadav és Menahim

között Nina – ablakán. Egy ilyen alkalommal tudjuk meg, hogy Haiomon terrorcselekmény következtében meghal. Nina nehezen dolgozza fel férje halálát, éjjelente felriad álmából, rémeket lát, hallucinálni kezd, fényes nappal is furcsa dolgok történnek vele: egyik nap férjét látja az utcán meztelenül sétálni.

Nina "halluciomkációja".
Nina “halluciomkációja”.

Néhány héttel férje temetése után Nina egy viharos éjszakát tölt el Avionammal, akit akkor ismert meg, amikor egy katonai bizottság férje halálhírét tudatta vele. Bár a férfi otthagyná sikeres képzőművész menyasszonyát, hogy Ninával élje le életét, de az asszony férje emléke iránti lelkiismeret-furdalása miatt nem akar többet találkozni Avionammal.

Menahem eltűnik Nadav életéből, mert megismerkedet Galinával, egy orosz lánnyal, akivel együtt akar élni. Hamarosan kiderül, hogy a lány Menahemet csak kihasználja, korábbi barátjával, Alexszel akar kibékülni. Kiderül, hogy Galina régi barátja szakasztott mása

Galina és Alex
Galina és Alex

Haimonnak. Ő szokott meztelenül kószálni az utcán, amit azzal indokol, hogy így tudja jól kifejezni magát. (Itt érdemes megjegyezni, hogy ez a bizarr cselekedet nem példanélküli, például a neves osztrák építész Friedenreich Hundertwasser is 1967-ben egy müncheni galéria előtt meztelenül tartott egy beszédet így tiltakozva az ipari tömegtermelés ellen.) Ezzel kiderül, hogy Nina nem vizionált, nem férjét, hanem Alexet látta pucéran kóvályogni az utcán.

A film ott fejeződik be, ahol elkezdődött: Nadav apjának temetését látjuk.

A Szerelmem Nina műfaja

sajátságos tragikomédia, a mulatságos és tragikus jelenetek váltogatják egymást. Bár témáját tekintve a film teljesen apolitikus történetet dolgoz fel, mégis betekintést nyerünk Izrael hétköznapi életének néhány problémájába. Nem véletlen, például hogy megjelenik egy orosz származású szereplő, hiszen a Szovjetunió felbomlása után mintegy 1 millió volt szovjet állampolgár vándorolt be a ma alig több mint 8 millió lakosú országba. Felvillan az ultra-ortodox közösség anakronisztikus képe is a filmben. A háttérben megjelenik a terrorista veszély is, ami elválaszthatatlan az arabi-zsidó konfliktustól.

A Szerelmem Nina alkotói

Rendező-forgatókönyvíró: Savi Gavison (1960) 3 filmet rendezett, mindháromnak a  forgatókönyvét is ő írta.

Savi Gavison
Savi Gavison
Ayelet Zurer
Ayelet Zurer

A Nina szerepét alakító Ayelet Zurer (1969) kétségkívül a leghíresebb az alkotók között. Izrael egyik vezető színésznője. Miután játszott Spielberg Oscar díjra jelölt München című filmjében, Hollywoodban is elkezdték foglalkoztatni. Eddig 37 filmben szerepelt.
A Haimon/Alex kettős szerepet játszó Yoram Hattab (1966) 17 filben kapott szerepet.
Az Avionam szerepét alakító Alon Aboutboul (1965) 75 filmben volt látható, egy filmet is rendezett.
Aviv Elkabeth játssza Nadav szerepét, őt már további két filmben is foglalkoztatták.

Jevgenyija Dugyina
Jevgenyija Dugyina

A Galinát megszemélyesítő Jevgenyija Dugyina (1964) Belarusziában született, Moszkvában tanult, majd 5 évig játszott a moszkvai Majakovszkij színházban. 1991-ben kivándorolt Izraelbe. Majdnem 30 –többek között 2 Szovjetunióban készült – filmben szerepelt.

Fogadtatás

2003-ban 11 díjat kapott az Izraeli Filmakadémiától. Bár több külföldi fesztiválon is szerepelt, nem kapott további díjakat. Azok a kritikák, amelyeket olvastam, többé-kevésbé kedvezően írnak a filmről.

A stáblista megtekinthető a magyar és angol  nyelvű adatbázisokban.

A magyar felirat ITT tölthető le.

Források

Dennis Schwartz: “Gavison’s whimsical and melancholy tragicomedy keeps the Israeli-Arab conflict in the background.”
http://homepages.sover.net/~ozus/ninastragedies.htm
Stephen Holden: In Tragedy, an Opportunity for a Teenage Peeping Tom
http://www.nytimes.com/2005/03/25/movies/in-tragedy-an-opportunity-for-a-teenage-peeping-tom.html
Arthur Lazare: Nina’s Tragedies
http://culturevulture.net/film/ninas-tragedies/
Robert Abele: Israeli director puts love before politics
http://articles.latimes.com/2005/mar/30/entertainment/et-ninatragedies30

 

 

 

 

 

 

 

 

Rózsadomb (2003)

magyar-német film

A GYEREKSZEMMEL sorozat előző filmje, a Képeslapok Leningrádból a rendező önéletrajzi motívumaival átszőtt története olyan gyerekekről szól, akiknek szülei a hatalom ellen harcolnak, ezért a főszereplők bujkálnak, még nevüket is titkolniuk kell. A Rózsadomb főszereplői viszont a hatalmat birtokló szülők gyerekei, kivételezett helyzetben, egy elzárt világban élnek. Bár ebben a filmben nincs narrátor aki visszaidézné a múltat, a főszereplők a gyerekek, ezért jelen időben követve, az ő szemszögükből látjuk a történéseket. Hasonlatosan az előző filmhez, ez az alkotás szintén a rendező gyerekkori élményeinek hatására készült. Van azonban egy jelentős különbség: míg a Képeslapok Leningrádból című film rendezőjének szülei nem voltak a politika élvonalában, a Rózsadomb rendezőjének apja az ötvenes évek egyik vezető politikusa volt.

A rendező Cantu Mari és édesapja Horváth Márton

cantu_mariCantu Mari Budapesten született (az interneten elérhető több forrás szerint 1958-ban, bár arról, hogy ez a helyes évszám,  nem vagyok meggyőződve)  ahol gyerekpszichológiát tanult. 1980-ban Berlinbe költözött („disszidált”), hogy – ahogyan személyes ismerőse, Kornis Mihály írja –„… kiszabaduljon apja árnyékából, hogy filmrendező lehessen, emelt fővel.” Ott beiratkozott a Studium an der Deutschen Film & Fernseh Akademie-re, amit 1989-ben végzett el. A Rózsadomb az első nagyfilmje.  A rendezőnő így vall filmjéről:
„Hosszú évek után újra kezembe akadt apám, Horváth Márton Holttengeri tekercsek című könyve. Nem a politikai vetülete kavart fel, hanem a távolisága mintha egy elsüllyedt Atlantisz-világból nézne vissza rám ez a téma hetedhét holttengeren át. Szüleim több, mint tíz éve halottak, az a világ, amiben és amiért éltek, szintén elsüllyedt, csakúgy, mint a szocialista gyermekkorom. A történetben keverednek a valóságos és a fiktív elemek.”
Bár lehet, hogy távol van az a világ, nagy az érdeklődés iránta, ami talán annak is betudható, hogy objektív feldolgozása még várat magára, értékelését erősen befolyásolják az aktuálpolitikai érdekek.
Cantu Mari érdeklődését különösképpen indokolja persze az is, hogy apjának Rákosi korszakbeli tevékenysége kihatott személyes sorsára annak ellenére, hogy arról neki nem lehetett saját élménye.
holt3De ki is volt az apa Horváth Márton (1906-1987)? Polgári családból származott, a Horthy korszakban az illegális kommunista párt tagja volt. Tevékenységéért többször letartóztatták (egy megszakítással hét évet töltött börtönben). 1945 után különböző vezető tisztségeket (a pártot irányító Központi Vezetőség és Politikai Bizottság tagja, a Szabad Nép című pártlap felelős szerkesztője stb.) töltött be, A sztálini kultúrpolitika élharcosa. 1956-ban visszavonult a politika élvonalából, az 1970-ben megjelent Holttengeri tekercsek című könyvében énregény formájában (tehát nem önéletrajzként!) írja le a kommunista mozgalomban szerzett tapasztalatokat, a hatalomra jutás utáni lehetőségekkel való visszaéléseket, majd az illúzió elvesztését. Ez utóbbit mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a látását fokozatosan elvesztő főhős a regény végén így kesereg: „Nem vagyok hajlandó bevonulni a vakok intézetébe…. Épp eleget éltem vakok között.”
Van olyan vélekedés is, hogy Cantu Mari filmje Horváth Márton regényének megfilmesítése.  Ez szerintem tévedés, hiszen a könyvnek csupán mintegy egyharmada szól az 1945 utáni időkről, a film pedig kizárólag ’56-ban játszódik. Azonban a két mű között jelentős az átfedés. A regény keretét az képezi, hogy a megvakulás határán élő főhős, Pálfi Károly magnetofonba mondja emlékeit. A film főhőse, Pálfi Gábor is meghasonlása után a magnetofonnak diktálja gondolatait. A regénynek jelentős motívuma a főhős által elvesztett/elhagyott lányra való visszaemlékezés, a filmben is komoly szerepe van az elhurcolt lányról szóló levélnek. Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy értelmezzük a két alkotást, mint ugyanannak a történetnek az apa és a gyerek szemszögéből való elmesélését.

A Rózsadomb, mint jelkép

A Rózsadomb antik látképe
A Rózsadomb antik látképe

A film szinte teljes egészében egy rózsadombi villában játszódik. Maga a helyszín egyértelmű utalás a lakók társadalmi státusára. A második világháborút követően Buda legelőkelőbb részére a Pasarétre és a Rózsadombra költöztek az új rend vezető politikusai, akiket számos elnevezéssel illetnek: káderek, uralmi elit, új osztály (Gyilasz után), nómenklatúra. Tulajdonképpen az elnevezésnek nincs különösebb jelentősége, inkább hangulati elemeket tükröznek a különböző kifejezések. A lényeget Márai naplóbeli bejegyzése (1989 jan. 29) fejezi ki rendkívül találóan: „Magyarországon és máshol is, ahol a hivatalos forradalmárok meghirdették a népjólétet, de a nép gyanakodva figyelte, hogy népjólét helyett pártjólét követi a szétrombolt régi hierarchiát.”
A pártjólétet persze nem csupán a luxus körülmények közötti lakhatás jelentette. A hiánygazdálkodás körülményei között a kivételezettek (a káderek és családtagjaik) számára nem volt probléma az árubeszerzés, a részükre fenntartott boltokban olyan ellátáshoz jutottak, ami egyszerű halandó számára elképzelhetetlen volt (pl. déligyümölcs). Külön orvosi ellátás és kórház állt rendelkezésükre („a Kútvölgyi”). Állami autó fuvarozta őket, kormány- és pártüdülők hálózatában üdülhettek természetesen sokkal jobb színvonalú ellátással, mint amit a szakszervezeti üdülők nyújtottak. A kivételezettségnek is megvolt a maga hierarchikus rendje, a felső vezetők több privilégiumot élveztek, mint a kisebb beosztásúak. Az .u.n. K-telefon a legfelsőbb káderek irodának és lakásainak különleges tartozéka volt. Ezek a telefonok a nyilvános telefonhálózattól teljesen különálló hálózatot képeztek, aminek az volt a célja, hogy a káderek egymás között egyszerűbben és gyorsabban tudjanak kapcsolatot tartani.

A film

egy vezető kommunista politikus családjának életét mutatja be. A történet gyakorlatilag egy helyen, a rózsadombi villában és annak kertjében játszódik, ahol a két főszereplő kisgyerek, Misi és Panka élik gondtalan életüket. A magyar néző minimális történelmi ismertekkel felismeri, hogy az ötvenes évek derekán járunk. (Itt érdemes megjegyezni, hogy ha a rendezőnő valóban 1958-as születésű, nem személyes élményeit látjuk a filmben, csupán áttételesen ismerheti ezt a világot hozzátartozói és ismerősei elbeszéléseinek alapján.)
A történetben keverednek a valóságos és kitalált elemek, de ez természetes egy játékfilmnél. Ha dokumentumfilm lenne, hibaként kéne felróni olyan pontatlanságot, mint például azt, hogy 1956 elején már nem tartóztattak le vezető funkcionáriusokat, továbbá már nem Rákosi Mátyás volt a miniszterelnök. Játékfilm lévén ez nem hiba, a kor hangulatának jellemzését szolgálja.

AVH-s őr vigyázza a rózsadombi villát
AVH-s őr vigyázza a rózsadombi villát

A gyerekek számára paradicsomi az állapot, a „hivatalos forradalmár” (Márai) nagypolgári életet él, aki házvezetőnőt/cselédet tart (akit ugyan háztartási alkalmazottnak hívnak, és Elvtársnőnek hívja asszonyát), házmester lakik a villa alagsorában és fegyveres őr áll a kapu előtt. Az idilli helyzetet csupán az zavarja kissé, hogy a szülők között meglehetősen feszült a viszony, az asszony féltékenykedik.
A gyerekek gondtalan életébe azonban be-beszűrődik a felnőttek világa. Letartóztatják a szomszédban élő, szintén az uralmi elithez tartozó baráti család férfitagját, amire Pálfi elvtárs kioktatja

"Ilonkát mostantól nem kell megismerni."
“Ilonkát mostantól nem kell megismerni.”

feleségét, Terit, hogy a feleséget „Ilonkát mostantól kezdve nem kell megismerni”. Más problémával is találkozunk, az apa levelet kap Izraelből, amit a gyerekek felbontanak és eldugnak apjuk elől.

Pálfi magától Rákositól hall először a levél létezéséről, amikor a miniszterelnök telefonon érdeklődik „Magának izraeli rokonai vannak?” Ismerve az akkori kor állami antiszemitizmusát (ld. Ajándék Sztálinnak) ez korántsem tartozott előnyös vonásnak. A gyerekek a

A gyerekek szótárazzák a levelet
A gyerekek szótárazzák a levelet

németül írott levelet szótározva silabizálják, a néző csak lassan értesül annak tartalmáról, nevezetesen arról, hogy miképpen halt meg az apa ifjúkori szerelme és harcostársa.

Megünneplik Pálfi 50-ik születésnapját, összejön a hatalmi elit számos képviselője. A néző betekintést nyer abba, hogy miképpen ünnepelt akkoriban a nómenklatúra.
A mesés állapotot hirtelen megzavarja egy, a rádióban beolvasott rendkívüli jelentés: fegyveres harcok dúlnak a város utcáin. Ezután Pálfi a munkahelyén tölti a kritikus napokat, Teri otthon van a gyerekekkel. Szép lassan megváltozik a család életében minden, a személyzet elhagyja a villát, az anya biztonságosabbnak látva a házmesterlakást leköltözik oda a gyerekekkel együtt. Védelmükre hamarosan megjelenik egy szovjet tank a ház előtt.

Az uralmi elit egyes tagjai menekülnek, Moszkvába készülnek, Terit is hívják, de ő férje nélkül nem akar menni. Még hevesen folynak a harcok, amikor Páfi hazatér, de ez már egy másik, meghasonlott ember. Bezárkózik szobájába, zenét hallgat, a harcok elülte után pedig nem akar részt venni a hatalom restaurációjában.

"Az a szándékom, hogy a saját életem teszem mérlegre, és nem az elveket."
“Az a szándékom, hogy a saját életem teszem mérlegre, és nem az elveket.”

Megszűnik a család kiváltságos élete, leszerelik a K-telefont, anyagi gondokkal küszködnek. Gábor szobájába visszavonulva magnóba mondja gondolatait, mérlegre téve életét.
A film azzal fejeződik be, hogy a villával szemközti hegytetőn helyreállítják a vörös csillagot, és a Páfi család elköltözik a rózsadombi villából.

A film szereplői

közül a felnőtteket vezető színészek alakítják, nem tisztem elemezni őket. A két gyerekszereplő szerintem kitűnően oldotta meg a rájuk

Rózsa Naomi a filmben
Rózsa Naomi a filmben
Rózsa Naomi felnőttként
Rózsa Naomi felnőttként

bízott feladatot. Kíváncsi voltam, hogy mi lett további sorsuk. A Miskát alakító Fekete Ábelről semmit sem találtam a világhálón. A Pankát alakító Rózsa Naomi Londonban él,  a filmiparban igyekszik tevékenykedni.

Fogadtatás

Ezt a filmet is az 1956-ról szóló filmek közé sorolják (pl. Fazekas M.). Ez szerintem megalapozatlan, a film nem ’56-ról szól, hanem ’56-ban játszódik. Sokkal inkább szól a hatalmi elit életéről, ’56-os megrázkódtatásáról és megoldási módszereiről.
A kritikák két véglet között mozognak. Kónya Orsolya szerint közhelyektől hemzseg, csupán a színészek játéka teszi élvezhetővé. Kornis Mihály „Szép és igaz” című kritikájában így ír: „Egy gramm hazugság nincs benne. … ebben az 1956 előtt és alatt játszódó, költői hangulatú, kicsit talán cselekménytelen, de nagyon mély és igaz történetben.” Hozzám sokkal közelebb áll ez a vélemény.
A filmet bemutatták Németországban és Franciaországban is. Érdekes megvizsgálni azt, hogy ami a magyar néző számára egyértelmű utalás mint például a film címe, hogyan hat egy, a történelmünket mélyen nem ismerő nézőre. Az a néhány német kritika, amelyeket átnéztem, szintén vegyes véleményt alakított ki a filmről. Azt írják, hogy a film az 1956-os magyarországi felkelés (következetesen az „Aufstand” szót használják) bemutatása gyerekszemmel. Azt leírják, hogy a gyerekek paradicsomi élete a film végére összeomlik, de az okot, nevezetesen azt, hogy Pálfi Gábor az uralmi elit tagja illúzióját vesztve önként kivonul a politikából, ezért veszti el kiváltságos helyzetét, sehol sem olvastam. Számos utalást, többek között a címben rejlő jelképet sem láttam feloldani. Ellentétben a magyar kritikákkal, ahol a színészi alakításokat egyértelműen kitűnőnek ítélik meg, az egyik kritika szemére veti a rendezőnek a szereplők kiválasztását. Úgy ítéli meg, hogy a Marozsán Erika- Rózsa Noémi felállás nem megfelelő az anya-gyerek viszony megjelenítésére.

Források

Nyomtatott
Majtényi György: K-vonal
Uralmi elit és luxus a szocializmusban

Elektronikus
Rózsadomb – színes magyar film
http://www.nlcafe.hu/szabadido/20041018/rozsadomb_-_szines_magyar_film/
Kónya Orsolya: RÓZSADOMB
http://www.kontextus.hu/hirvero/filmszemle3.html
Kornis Mihály: Szép és igaz
http://cspv.hu/04/69/rozsadomb/
Fazekas Máté : Gyerekek a forradalomban
http://magazin.apertura.hu/film/gyerekek-a-forradalomban/248/
Dobolán Katalin      Varázsdomb
http://www.filmkultura.hu/regi/2004/articles/films/rozsadomb.hu.html
Korcsog Balázs: Rózsadomb:Mesék K-vonalra
http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1825
Rosenhügel : Zwei Kinder erleben 1956 in Budapest den Einmarsch der Russen.
http://www.cinema.de/film/rosenhuegel,1300776.html
Rosenhügel
http://www.moviepilot.de/movies/rosenhuegel
Julia Richter:  Rosenhügel
http://www.aviva-berlin.de/aviva/content_Kultur_Film.php?id=3935
Rosenhügel Die Last der Geschichte
http://film.fluter.de/de/96/kino/3733/
Naomi Rozsa
https://app.hiive.co.uk/profile/c45ff835-0e4d-4bb7-ae63-7f9d3a643725/#/

A stáblista megtekinthető a magyar filmadatbázisban.

A film megjelent DVD-n.

 

Képeslapok Leningrádból

Eredeti címe: Postales de Leningrado (2007)

Hogyan tekintenek a világra azok a gyerekek, akik nem kiegyensúlyozott körülmények között élnek? Miképpen látják a gyerekek a háborút? Hogyan elegyedik a valóság és a képzelgés a gyerekek fantáziájában? Ezek a kérdések képezik a Képeslapok Leningrádból című venezuelai film fő motívumait.

Ez a – tudtommal Magyarországon eddig be nem mutatott film – két aranyos gyereknek, a narrátor kislánynak, (akinek nevét nem tudjuk) és unokafivérének, Teonak sajátos életét mutatja be a ’60-as évek Venezuelájában. A szülők a szélsőbaloldali gerilla mozgalom harcosai, ezért a gyerekek is bujkálnak, a kislány nem látta apját, unokatestvére, Teo nem is emlékszik szüleire, a szülőkkel a kapcsolat a „Leningrádból” érkező képeslapokra szorítkozik.

Igen eredeti az a módszer, ahogy a film különböző eszközökkel operál: a játékfilmbe dokumentumfilm részleteket és animációkat illeszt, néha a megosztott kép egy részén élő szereplőt látunk, míg a kép másik része animációt tartalmaz.

Történelmi, politikai háttér

01VenezuelaA mintegy 30 milliós lakosú Venezuelában már a 19. században is állandó politikai forrongások voltak, a diktátorok sorra követték egymást. A 20. század első felében a katonák puccsokkal ragadták a kezükhöz a hatalmat. Az 1948-ban szintén puccsal hatalomra került Marcos Pérez Jimenez katonatiszt uralmát 1958-ban utcai forrongásokkal kezdődő általános felkelés döntötte meg. Az ezt követő elnökválasztást Rómulo Betancourt az Actión Democratica (AD) jelöltje 49,2 %-os eredménnyel nyerte meg. A fővárosban (Caracas) azonban az ellenzék jelöltje jelentős győzelmet aratott, ezért ott ismét kétnapos utcai zavargásra került sor. Bár az ellenzék vezérének felszólítására a lázongás elcsitult, nem tartott hosszan a nyugalom.

1960 márciusában a kormánypárt baloldalának fiataljai (nem mellékesen a kubai forradalom győzelmének hatására) kiváltak az AD-ből és megalakították a Movimiento de Izquierda Revolucionara (MIR) elnevezésű új pártot. Miután október 19-én a MIR hat tagját lázadásra való uszítás vádjával letartóztatták, ismét utcai zavargások kezdődtek, amelyekben a diákság vitte a vezető szerepet. Ezt a momentumot szokták a „Castro-kommunista lázadás” kezdőpontjának tekinteni. A kormány válaszul támogatásának demonstrálására ellentüntetést szervezett, amelyen Bentacourt kijelentette, hogy Venezuela nem fog eltűrni „semmiféle diktatúra létrehozását, legyen az totalitárius fasiszta, avagy totalitárius kommunista színezetű”.

Az elégedetlenségek és lázongások azonban nem csitultak, sőt az elkövetkező időszakban a kormány kénytelen volt leverni több lázadást a hadseregben és a tengerészetben. A kommunista párt, (Partido Comunista de Venezuela, PCV), amely eleinte támogatta Betancourt politikáját, – kétségkívül kubai hatásra -, egyre inkább radikális irányt kezdett felvenni.

1962 május 4-én egy tengerésztiszt vezetésével 450 tengerész elfoglalt egy tengerészeti bázist (Carfúpano). Bár a lázadást 24 óra alatt leverték, a kormány 10-én betiltotta a PCV-t és a MIR-t-, akik tevékenységüket a továbbiakban illegálisan folytatták, mi több, gerilla tevékenységet is kezdtek folytatni. Rajtuk kívül a lázadásokban résztvevő tisztek, katonák és tengerészek, akik persze elhagyták alakulataikat szintén a gerillák közé menekültek. Ennek a sajátságos hármasnak, (az elkötelezett PCV-nek, a radikálisan utópista MIR-nek és az elégedetlen tiszteknek) a képviselői gyűltek össze 1963 február 20-án Caracasban, és megalakították a Fuerzas Armadas de Liberación Nacional, FALN (Nemzeti Felszabadítási Fegyveres Erők) nevű gerilla szervezetet.

Paul de Rio: Vörös a feketén
Paul de Rio:
Vörös a feketén

A FALN számos terrorakciót hajtott végre, többek között 1963-ban elrabolták a híres focistát, Di Stefanot, abból a célból, hogy felhívják magukra a figyelmet. A hírességet 2 nap múlva sértetlenül szabadon engedték anélkül, hogy váltságdíjat kértek volna. (Érdekesség, hogy ennek az akciónak a kitervelője és szervezője Paul del Rio, később neves képzőművész lett.) Az 1966 november 25-i Sears-Roebuck elleni bombamerénylet is a világlapok címoldalára került.
02sears

A film

nyitóképei (még a cím megjelenése előtt) újévi karnevál képeit 1karnevalmutatják. A háttérben hangzó angol nyelvű kommentár azt sejteti, hogy egy riportot látunk a dél-amerikai szilveszterezésről. A film narrátora már két dolgot közöl velünk: neki rejtőzködnie kell, neveket változtatnia, a filmben nem is tudjuk meg a nevét, csupán néhány álnevét sorolja fel. (Így a néző is egy kicsit bekapcsolódik a történetbe, előtte sem fedik fel, hogy tulajdonképpen ki is valójában a főszereplő kislány.)  A másik információ:  2anzixmagyarázatot kapunk a film címére: a „Leningrádból” érkező képeslapok a gyerekek számára az értelmezhetetlen messzeségből jönnek, ez jelenti a kapcsolatot Teo (a narrátor kislány unokatestvére) és a szülei között.

Megismerjük a kislány születése körüli bonyodalmakat. A kislány anyák napján az első bébi volt, ezért anyukájával együtt felkapta őt a sajtó. Bizony ennek az anyuka nem örül, hiszen rejtőzködni kényszerül. Ezzel kapcsolatosan mondja is a narrátor kislány, hogy „és ez volt az első hiba, amit az életben elkövettem”.
3születés

A narrátor rövidesen visszatér egy 9 hónappal korábbi időpontra: amikor anyukája teherbe esik. Látjuk, hogy gerillák közötti 4terhességkapcsolatról van szó. Itt látjuk, hogy egy gringo (Latin-Amerikában így gúnyolják a külföldieket, alapvetően az USA-ból jövőket) riportfilmet készít a gerillákról. Eközben a kislány kommentálja ezt a készülő filmet-a-filmben. Itt ugyancsak érezhető a néző számára, hogy a riportfilm a kislány fantáziája és a valóság mezsgyéjén mozog.

A nagyszülők a beköszöntő újévet készülnek megünnepelni, leölik Pedrót a malacot. Ezzel a vonulattal betekintést nyerünk a földrajzi adottságok okán a miénktől ugyancsak eltérő hangulatú 5Teo-oldszilveszteri ünnepségbe. Megjelenik Teo (a kis Teo nagybátyja), aki a hegyekből, a gerilláktól jött, de még az éjszaka folyamán letartóztatják. Ezzel a filmben egy új szál, a börtön, a kínzások, a félelem, az árulás és a szökés problematikája jelenik meg. ”Nos, a félelem mindig jelen van, a félelem az ember része” hangzik el a „film-a-filmben” riportjában.

A gerillák újabb fegyveres akcióra készülnek, amint az később kiderül, egy bevásárlóközpont kirablását szervezik, amiben a 6rablasnarrátor kislány anyukája is részt vesz. (Itt nem lehet nem gondolni a FALN egyik leghíresebb/hírhedtebb akciójára, a Sears-Roebeck elleni bombamerényletre.)

Az akció után a kislány anyukájával menekülve, arról ábrándozik, hogy láthatatlanná válnak. Végül az anyának börtönbe kell mennie.

A film helyi lakosokkal készített álriportokkal fejeződik be. Itt egyértelműen megmutatkozik a film készítőinek – ízlésesen visszafogott – gerillák iránti vonzalma, ami nem is csoda, hiszen ez a film

A rendező és forgatókönyvíró: Mariana Rondón (1966)

önéletrajzi ihletésű alkotása. Amint Rondón a Filmvilágnak tett nyilatkozatában elmondja, a film „a hatvanas évekbeli gerillaharcokról szól. Ezekkel még sok venezuelai sem volt tisztában, többen azt mondták, hogy ilyesmi nem is történt. Én ott voltam, fogságba is kerültem, az édesanyámmal együtt, ezért el tudtam mondani a történetet egyes szám első személyben, a saját önkényes értelmezésemben, az összekavarodó emlékezet által szerkezetbe foglalva”. Szerintem a dolog azért nem csupán ennyi. Az kevés, hogy tudatjuk a világgal, hogy létezett gerilla mozgalom. Azt nem lehet vitatni, hogy a gerillák egy sor terrorakciót hajtottak végre, amit nem lehet helyeselni. De a film ennél többet mond. Ezzel kapcsolatban idézem, amit a rendezőnő a Radio France Internacional (RFI) újságírójának nyilatkozott: „Ez nem egy történelmi, valóságot ábrázoló film… Nem akarom megítélni azokat, vagy bocsánatot kérni nevükben, akik a kubai forradalom hatására fegyvert ragadtak. Ez egy embercsoport életrajza. És fel kell tenni a kérdést, vajon megérte-e szeretteiknek szenvedni egy utópiáért?”

rondonA Barquisimet városban (Venezuela) 1966-ban született Rondón Kubában filmrendezést, Franciaországban animációt tanult. Néhány rövidfilmen kívül három nagyfilmet rendezett, Nemrégiben jelentős sikert aratott 2013-ban készült filmje a Pelo Malo, amelyet nálunk Göndör fürtök címmel mutattak be.

Szoros együttműködésben dolgozik Marité Ugas rendezőnővel, akivel egy Venezueláról szóló trilógiát készítettek el. A trilógia első filmje a Képeslapok Leningrádból volt. A második filmnek a 2010-ben Ugas rendezte Hazug fiú-nak (El chico que miente) Rondón a forgatókönyv társszerzője. A trilógiát aGöndör fürtökzárja le.

A „Képeslapok Lenigrádból” elsősorban a spanyol nyelvterületen aratott sikert, 6 díjat nyert nemzetközi fesztiválokon.

Források:

R. Gott: Guerilla Movementes in Latin America
H.M. Traver és J.C. Frederick: The History of Venezuela
Árva M.: Szépség és erőszak (Filmvilág 2014 május 52. old)
CASTRO-COMMUNIST INSURGENCY IN VENEZUELA
http://www.dtic.mil/dtic/tr/fulltext/u2/707252.pdf
K. Pecota: Postcards from Leningrad – feature – film review SIFF 2008
http://www.kinocritics.com/article.php?ar=215
R. Martínez: Postales de Leningrado
http://www.puntoenlinea.unam.mx/index.php?option=com_content&task=view&id=194
J. Rosas: Mariana Rondón, un imaginario polifacético
http://www1.rfi.fr/actues/articles/102/article_8249.asp
Mariana Rondón, sin miedo a ser
http://www.el-nacional.com/todo_en_domingo/Mariana-Rondon-miedo_0_254374596.html
Mariana Rondon
http://www.corneta.org/no_115/mariana_rondon_artista_venezolana.html

A film megtalálhtó a Youtube-on ITT,
a magyar felirat INNEN tölthető le.
A stáblista megtekinthető az angol nyelvű filmadatbázisban.

 

Az Északi-sarkkör szerelmesei

Eredeti címe: Los amantes del Círculo Polar (1998)

Emlékeztetőül: ebben az évadban olyan filmeket nézünk meg, amelyek a gyerek(ek) szemével tekintenek a világra. Sok ilyen filmnek szerkezetét az jellemzi, hogy a főszereplő felnőttként felidézi a gyermek- ifjúkorában történteket. Ilyen filmet láttunk legutóbb is (Ajándék Sztálinnak), ahol a gyermekkori történetet a visszaemlékező főszereplő meg-megszakítja, visszatérünk a „jelenbe”, amikor is némi kommentárt követően folytatódik a gyermekkori események folyamata. Adja magát a gondolat, hogy nézzünk meg olyan filmet, amelyben többen idéznek fel azonos eseményeket.

Egy ilyen alkotás „Az Északi-sarkkör szerelmesei” című posztmodern film. A címből kitalálhatjuk, hogy egy szerelemről szól, így kézenfekvő, hogy az eseményeket két oldalról közelítve tárják elénk az alkotók. A cím másik részében a kör szó az, amire figyelni kell. A kör alatt persze nem a precíz geometriai definicióra, hanem egy régi meghatározásra kell gondolni, nevezetesen „ha egy pont a síkban úgy mozog, hogy egy szilárd ponttól való távolsága állandóan ugyanaz marad, önmagába visszatérő görbe vonalat ír le” (Révai Lexikon 1915).

Ana és Otto történetének három szakaszát mutatja be az alkotás: gyerekek, kamaszok és felnőttek (Mindhárom szakaszban más-más színészek személyesítik meg őket). A film, „Ana szemével”, illetve „Otto szemével” egymást váltó fejezetekre bontva mutatja be az eseményeket. Julio Medem, a rendező mesterien játszik az idővel. A visszaemlékezéssel járó számos flashback (visszapergetés) mellett néhány flashforward (előrepergetés) teszi a filmet meglehetősen bonyolulttá.

A körök és az ismétlődések képezik „Az Északi-sarkkör szerelmesei” című film vázát. Például a film nyitójelenetének jelentőségét (egy repülőgép szerencsétlenség) csak a film végén érti meg a néző. A visszatérésre utalnak a főszereplők nevei is: Otto és Ana. Mindkét név tükörszó (jobbról balra és balról jobbra ugyanaz olvasható). Az ismétlődést húzza alá az is, hogy a filmben két Otto és két Álvaro nevű szereplő van. A körök és ismétlődések mellett a véletlen szerepe az életben szintén erősen foglalkoztatja ebben a filmben a rendezőt. A szereplők közötti bonyolult kapcsolatot igyekeztem összefoglalni az itt bemutatott ábrán.  Az ábrát szemlélve a körök és ismétlődések elég jól láthatóak.Dia1Julio Medem is elmondja egy interjúban, hogy a filmben a véletleneknek komoly hatása van a történtekre, és a szereplők hajlamosak légvárak építésére, hogy elmeneküljenek a valóság elől.

A filmben megjelenő ismétlődések és véletlenek szerepére egy jó példa a piros busszal való ütközés. Több jelentben a személyautón utazó utasok egy hajszál híján ütköznek egy piros autóbusszal, míg az egyik jelenetben végül is a baleset bekövetkezik. (Az autóbaleset szerepe mindenestre több mint érdekes. Három évvel a film elkészülte után a rendező Ana nevű húga autóbalesetben halt meg.)

A filmbeli idősíkok változtatása komoly dramaturgiai eszköz a rendező számára. Amint azt máshol (a főoldalon) már megírtam nem kívánok dilettáns esztéta szerepébe kerülni, ezért a fimbeli időviszonyokkal kapcsolatosan egy szakavatott szerző (Biró Yvett) gondolatait idézem.
„A modern filmekben… az idő állandó tudata egyszerűen művészi eszközzé válik, egy különös jelenidejűséget élünk át benne, mely még a múltbeli történéseken is uralkodik. Resnais legnagyobb

A Hirosima Emlékmúzeum a filmben
A Hirosima Emlékmúzeum a filmben

vívmánya a Szerelmem, Hirosimában éppen ez a kettősség volt. A felidézett múltat lehetetlen volt átélni a jelen szüntelen jelenléte nélkül….. Ez a szintézis különös dolog, érzékelhetővé teszi a szinte megfoghatatlant, a volt és a van egységét, elválaszthatatlanságát, hiszen nyilvánvaló, hogy ami volt, csak akkor élhet, ha ‘van’-ná válik…”

„Az Északi-sarkkör szerelmesei” többeket – engem is – Kieslowski filmjeire emlékeztet, azokban is a szereplők sorsát a véletlenek

A francia Veronica a filmben
A francia Veronica a filmben

irányítják. Gondoljunk például a „Veronica kettős élete” című alkotásra, amelyben egy fiatal francia nő arra gyanakszik, hogy hasonmását látta meg Krakkóban. Felmerül benne az is, hogy önmaga él két életet. Mi lehet erre a magyarázat? A lengyel rendező szerint az csakis a természetfeletti erő lehet.
Kielowski és Medem megközelítése a véletlenek megmagyarázására azonban nem azonos. Medem a filmjében nem sugalmazza természetfeletti lény irányítását, a spanyol rendező a magyarázatot ránk, a nézőkre hagyja.

A film

Otto és Ana kisgyerekként bűvölik el egymást.
2gyerek
Miután a fiú szülei elválnak, Otto apja, Alvaro és Ana anyja, Olga élettársak lesznek. Amikorra a fiatalok kamasszá cseperednek Otto az anyjától apjához (és Olgához) költözik, hogy Ana közelében lehessen. Álvaro és Olga a két fiatalt „testvérként” kezelik, ám Otto és Ana egészen más kapcsolatban vannak, nem testvérként szeretik egymást.
Otto egyszer elmondja Anának, hogy a nevét egy német pilóta után kapta, akit baszk nagyapja mentett meg a polgárháború idején. A pilóta Guernica bombázása alatt katapultált, de fennakadt egy fa ágain, és a nagyapa segítette le onnan.
Évek múlva Olga egy Álvaro Midelman nevű férfi javaslatára TV bemondó lesz.
Meghal Otto anyja, ami nagyon megrázza a fiút. Önsorsrontóvá válik, öngyilkossági kísérletet tesz. Szánkózás közben készakarva egy szakadékba zuhan. Elköltözik apjától és pilóta lesz, leveleket visz Finnországba. Olga eleinte csak Midelman barátnője lesz, majd elhagyja Otto apját és Midelmanhoz költözik.
Ana tanitónő lesz, egyszer egy étteremben találkozik Javierrel, Otto volt tanárjával, aki hamarosan az élettársa lesz. Olga és Álvaro Midelman Ausztrálába költöznek, bár hívják Anát is, ő inkább Lappföldre akar menni. Midelman elmondja neki, hogy az apja ott él, és felajánlja, hogy lakjon az öreg kis házában, ami a sarkkörön túl van. A lány efogadja az ajánlatot, felkeresi a városban élő volt pilótát, Ottot, aki rendelkezésére bocsátja a sarkkörön lévő házat.
Ana Finnországból levet küld Ottonak, amelyben leírja, hogy Álvaro Mindelman apja az a német pilóta, akit a fiú nagyapja mentett meg, és aki után az Otto nevet kapta.
Otto Ana hívására visszarepül Finnországba, de a gép balesetet szenved, Otto ugyanúgy, ahogyan a német pilótával történt, fennakad egy fa ágain.
Ana meghallván, hogy egy spanyol gép lezuhant, visszasiet a városba és a két fiatal boldog találkozásának leszünk szemlélői. Látunk azonban egy másik befejezést is. Ana rohan haza, hogy találkozzék Ottoval, de egy piros autóbusz halálra gázolja, a találkozás elmarad.

Körforgás a filmben:
“Fennakadt német pilóta a fán”-tól “Otto fennakadt a fán”-ig

A film fő alkotói

A rendező: Julio Medem (1958)

medemaz orvos végzettségű, baszk nemzetiségű rendező a spanyol filmművészet jelentős alakja. Már az első nagyfilmje a “Tehenek” (1992) jelentős sikert aratott, 8 díjat nyert, közöttük a “Legjobb új rendező” Goya díját. “Az északi sarkkör szerelmesei” (1998) a negyedik nagyfilmje. A 2003-ban készült “A baszk labda: bőr a kővel szemben” (La pelota vasca. La piel contra la piedra) című dokumetumfilmje, amely a baszk nacionalista mozgalomról szól, meglehetős vihart kavart Spanyolországban. 2015-ben készűlt el legutóbbi filmje a “Ma ma”.
Összesen 19 filmet (ezek közül 7 rövidfilmet) rendezet, és 30 díjat nyert.

Ana (felnőve): Najwa Nimri (1972)

nimribaszk anya és jordániai apa gyermeke.  Spanyolországban igen népszerű színésznő, énekesnő és zeneszerző. 30 filmben kapott szerepet és 4 díjat tudhat magáénak. Medem más filmjeiben is szerepelt.

 

Otto (felnőve): Fele Martínez (1975)

martinez60 filmben szerepelt, ezen kívül 1 rövidfilm producere, és egy rövidfilm vágója is volt.  Négy díj (Goya, Berlini Filmfesztivál) birtokosa.

 

“Az Északi-sarkkör szerelmesei”  13 díjat nyert, és további 8 jelölést kapott.

Források:

Bíro Yvette: A hetedik múzsa
Brandon Judell: INTERVIEW: Julio Medem Guides “The Lovers of The Arctic Circle”:
http://www.indiewire.com/article/interview_julio_medem_guides_the_lovers_of_the_arctic_circle
Gary Couzens: The Lovers of the Arctic Circle
http://film.thedigitalfix.com/content/id/4368/the-lovers-of-the-arctic-circle.html
S. Brent Plate:Lovers of the Arctic Circle
https://www.unomaha.edu/jrf/arctic2.htm
Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=2841

A stáblista megtekinthető a magyar és az angol nyelvű filmadatbázisban

A magyar felirat ITT tölthető le. Köszönet az ismeretlen fordítónak.
(A film magyar szinkronnal VHS kazettán is megjelent.)

 

 

 

 

 

Ajándék Sztálinnak

Eredeti címe: Подарок Сталину (2008)

A film narrátora, egy idős ember gyermekkora egy szakaszát idézi vissza, mi történt vele 1949-ben.

1949 történelmi környezete

Mozgalmas év volt 1949. Már tombolt a hidegháború. Csupán néhány eseményt sorolok itt fel. Ebben az évben alakult meg a NATO, létrejött a két német állam: az NDK és az NSZK valamint a kommunista- győzelmet követően kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. 1949-ben ítéltek halálra elvtársaik kommunista politikusokat, mint „imperialista ügynököket” (a magyar Rajk Lászlót és a bolgár Trajcso Kosztovot). Bírósági perek sorozata indult el Amerikában a kommunista párt vezetői ellen.

A Szovjetunióban újult erővel lángolt fel a represszió, a Baltikumból például mintegy 90 000 „nép ellenségét” deportálták az ország gyéren lakott vidékeire. Az év első felében hágott tetőpontjára a harc a „kozmopoliták” ellen, támadva a különböző művészeket. A pártlapban, a Pravdában nyílt antiszemita írás jelent meg olyan vádakkal támadva a”hazátlan kozmopolitákat”, amelyek a szovjet törvények értelmében bűnténynek minősültek. Eben az évben két emlékezetes esemény volt a Szovjetunióban: augusztus 29-én Kazahsztánban végrehajtották az első kísérletet a szovjet atombomba kifejlesztésére, és december 21-én megünnepelték „hőn szeretett” Sztálin elvtárs 70. születésnapját

A szovjet atombomba

A szovjet atomfegyver programja a 2. világháború idején, 1943-ban kezdődött I. V. Kurcsatov vezetése alatt. Eleinte nem kapott nagy támogatást a kutatás, de miután az amerikaiak Hirosimára és Nagaszakira ledobták a bombákat, a szovjet vezetés felgyorsítatta a tevékenységet. Kazahsztánban Szemipalatyinszktól 160km-re

A történet színhelye
A pirossal jelölt terület az atomkísérletek színhelye
hariton_2makett
Julij Hariton főkonstruktőr az atombomba másolatával

létrehoztak egy kutató-várost, ahol a bomba kifejlesztését végezték. Az első robbantás az „Első villám” (Первая молния) fedőnevet kapta. Magát a bombát RDS-1-nek nevezték el, aminek valószínűleg nem volt semmi jelentősége, de a projekt résztvevői hol Sztálin Reaktív Hajtógépe (Реактиный Двигатель Сталина), hol Oroszország Maga Megcsinálja (Россия Делает Сам) kifejezésként dekódolták. Az amerikaiak a bombát Sztálinról elnevezve Joe-1-nek becézték.

Persze az augusztus 29-i sikeres robbantást a szovjetek titokban akarták tartani, de szeptember 3-án egy Szibéria közelében elhaladó amerikai kémrepülőgép radioaktivitást észlelve bizonyítékot szolgáltatott az atomkísérletről. Szeptember végén Truman elnök Soviets Get Atomic Bomb_1bejelentette, hogy a Szovjetuniónak is van atombombája nagy sokkot váltva ki ezzel. Néhány hónappal ezután letartoztattak egy, az amerikai atomprogramban dolgozó német fizikust, Klaus Fuchst, aki beismerte, hogy fontos információkat adott át a szovjeteknek az atombombáról. Bár a kutatásban résztvevő tudósok különbözőképpen ítélik meg a kémjelentés súlyát a szovjet atombomba létrehozásában, az tény, hogy az meglehetősen hasonlított az amerikaira.

Abból a célból, hogy a bomba környezetre gyakorolt hatását vizsgálják, a szovjet tudósok a robbantás közelében épületeket emeltek, hidakat és más építményeket létesítettek. Ezen kívül ketrecekben állatokat helyeztek el, hogy megvizsgálják a sugárzás hatását az emlősökre.

A Szemipalatyinszk közelében lévő kísérleti telepen a mintegy 40 éves tevékenység során 456 robbantást (ebből 116-ot felszín felett) hajtottak végre. Igen sok, ellenőrizetlen pletyka kering a robbantások hátteréről. Leírják, hogy a robbantás idejére nem evakuálták a közelben élő embereket, még olyat is olvastam, hogy a későbbi robbantások idejében a környéken élő embereket kirendelték házaik elé, hogy így vizsgálják meg a bomba biológiai hatását. Ilyesmi azért nehezen hihető. Az viszont tény, hogy a független Kazahsztánban törvényt hoztak a tesztelések áldozatainak anyagi kompenzálására és egészségügyi támogatására.

Sztálin születésnapja

Ünnepság Moszkvában Sztálin 70. születésnapján
Ünnepság Moszkvában Sztálin 70. születésnapján

A vezér születésnapjára óriási ünnepségsorozatot rendeztek, külön bizottság (75 taggal) létesült a nagy nap megünneplésére. Munkaversenyeket rendeztek, költők – közöttük a legnagyobbak is, mint például Anna Ahmatova – verssel köszöntötték a Szovjetunió népeinek bölcs vezérét. Ünnepi bélyeget is kiadtak, és még az egyház is felköszöntötte. A „szocialista országok” is csatlakoztak az ünnepséghez. Budapesten ekkor indították el a háború utáni első trolibuszjáratot, ami a 70-es jelzést kapta.

A Sztálin születésnapjának megünneplésével kapcsolatosan tévedés lenne azt hinni, hogy azt pusztán a terror kényszerítette ki. Voltak nem is kevesen, akik őszinte lelkesedéssel ünnepelték a nagy napot. Jellemző példa a Sztálin iránti imádatra, hogy abban az eszeveszett világban, ahol még a hivatalban lévő államelnök (Kalinyin) és külügyminiszter (Molotov) feleségei is száműzetésbe kerültek, a férjek nem hagyták ott hivatalukat, hűen szolgálták –ahogy ők hívták – a Gazdát. Ezt persze lehetne akár gyávaságnak, megalkuvásnak is felfogni, de Molotov még Sztálin halála után évekkel is nagy tisztelettel beszélt a vezérről. Sőt, a meghurcolt felesége egyszer a 60-as években Sztálin lányának állítása szerint ezt mondta neki: „Apád egy zseni volt. Amikor kitört a háború ő szétverte az ötödik hadoszlopot, a párt és a nemzet egységesek voltak…”

A film

Ez a film egy egészen más Szovjetuniót mutat be, mint amilyet annak idején a propaganda láttatott a nézőknek. Egyrészt nem az európai területen játszódik, mint a hozzánk eljutott szovjet filmek zöme, másrészt abban az országban, ahol ugyancsak üldözték az egyházakat, a szereplők igencsak vallásosak. A háttérben zajló atomkísérlettel kapcsolatban azt villantja fel, hogy a robbantás milyen tragédiát okozott a helyi lakosságnak.

Egy idős ember gyerekkorának egy szakaszát idézi vissza, az ő narrációja vezeti végig a a nézőt a történteken. Szasát (a gyerek főszereplőt) és nagyapját, a moszkvai zsidó szabót sok más emberrel együtt Kazahsztánba viszik száműzetésbe. nagyapaA kéthetes, út során a nagyapa meghal, utolsó szavaival kéri Istent, hogy oltalmazza a gyereket. Miután megérkeszik Kazahsztánba a vonat, Kaszim, a kazah vasúti pályaőr egy ügyes fondorlattal magához veszi a gyereket. A vasutas egyedülálló ember, családja meghalt az éhínség idején, ő maga megsebesült a fronton, egy kis házban él. Szomszédságában lakik Vera, a „nép ellenségének” felesége, aki a hazaárulók feleségei részére létesített lágerből, (Акмолинский лагерь жён изменников Родины, rövidítése után – А. Л. Ж. И. Р, azaz A.L.ZS.I.R.) került ide. Ebbe a lágerbe a büntetőtörvénykönyv 58-as cikkelye alapján (szovjetellenes vagy ellenforradalmi tevékenység) alapján zárták be a női elítélteket. Szintén szomszédja Jezsi, a száműzött lengyel orvos, valammint Fati, a dungán (kínai eredetű muzulmán) nemzetiségű kollégája.

Szása megtalálja helyét az új környezetben, olyannyira, hogy kazah nevet is kap, Szabirnak nevezik el. uj_nevA vasutast már Kaszim-atá-nak (Kaszim nagyapának) hívja, barátokra talál (bandába tömörült kallódó gyerekeket) és kazahul is bandaelkezd beszélni. Egy nap meglátja az újságban, hogy Sztálint születésnapján a gyerekek ajándékokkal lepik meg. Elhatározza, hogy kedvenc állatát Sztálinnak adja, talán akkor a vezér segít ajandekabban, hogy szülei hazatérjenek a száműzetésből.

Jezsi és Vera össze akarnak házasodni, ám a lakodalmoneskovorészegen beállít Balabáj a rendőr, és összeverekedik a vőlegénnyel. A verekedést követően Jezsi meghal, ezután valaki megöli Balabajt.

Kaszim Szasát/Szabirt elküldi rokonaihoz Oroszországba. Másnap reggel kiszáll a rendőrség a faluba, letartoztatják a kallódó gyerekek bandáját azzal gyanúsítva őket, hogy ők ölték meg a rendőrt. Ha Kaszim nem küldte volna el onnan Szását, bizonyára ő sem kerülte volna el a letartóztatást.

A visszaemlékező idős ember elmondja, hogy csak évekkel később tudta meg azt, hogy ekkorra készült el a szovjet atombomba, ahogyan ő fogalmaz: az igazi ajándék Sztálin születésnapjára. Visszatér Kazahsztánba és a falu helyén (amit elpusztított az atomkísérlet) apjául fogadja Kaszimot és imát mond emlékére.apamul

Az alkotógárda főbb tagjai

A rendező Rustem Abdrashitov 1970-ben született Almataban, neves kazah költő fia. Filmrendezést a moszkvai filmfőiskolán (VGIK) tanult, ahol 1993-ban végzett. 2002-ben elvégezte a Kazah Állami Jogi Akadémiát. Hat filmet rendezett és négy film forgatókönyvének (társ)szerzője. A forgatókönyvet az orosz Pavel Finn (1940) írta, aki harmincegy forgatókönyv szerzője. A gyerekszínész Dalen Sintemirov, Szása alakítója szerepelt már más filmben is. A Kaszimot alakító kazah Nurzsuman Ihtimbajev (1941) 55 filmben szerepelt, a Szovjetunió Állami Díjának tulajdonosa. Balgabaj rendőrt az üzbég Bahtijar Koja (1957) játssza, aki 11 filmben szerepelt. Vera szerepét az orosz Jekatyerina Rednyikova (1973) alakítja, 50 filmben játszott. Jezsi szerepét a lengyel Waldemar Szczepaniak (1960) játsza, további 3 filmben szerepelt. A KGB tisztet alakító orosz Alekszandr Basirev (1955) 126 filmben kapott szerepet, ezen kívül 3 filmet is rendezett. Érdekesség, hogy a visszaemlékező narrátor szerepének arcot adó orosz-izraeli író, David Markis maga is Kazahsztánban volt száműzetésben apja 1952-es kivégzését követően.

A filmet 2009-ben a rangos orosz Nika díjra jelölték, és bemutatták a Berlini és Cannesi Filmfesztiválokon.

Források:

M. Heller és A. Nyekrics: A Szovjetunió története (2003)
I. Deutscher: Sztálin (1990)
С, Аллилуева: Только один год (1970)
M.D. Shrayer: The Gift to Stalin http://fmwww.bc.edu/SL-V/ShrayerBJFF08.pdf
Ismeretlen: Подарок Сталину http://www.kino-teatr.ru/kino/movie/ros/15529/annot/
Soviets explode atomic bomb  http://www.history.com/this-day-in-history/soviets-explode-atomic-bomb
The Soviet Nuclear Weapons Program  http://nuclearweaponarchive.org/Russia/Sovwpnprog.html
M. I. Schwartz: The Russian-A(merican) Bomb http://www.hcs.harvard.edu/~jus/0302/schwartz.pdf
T. Kassenova: The lasting toll of Semipalatinsk’s nuclear testing http://thebulletin.org/lasting-toll-semipalatinsks-nuclear-testing
Barkaszi Ö.: A pokol 16 éve http://www.karpatinfo.net/hetilap/tudomany/pokol-16-eve

A film (hiányos) stáblistája megtalálható a magyar és az angol nyelvű adatbázisokban. Részletesebb lista van az orosz nyelvű adatbázisban.

A film megnézhető/letölthető a Youtub-on. A magyar felirat ITT  található meg.

 

 

 

A bádogdob

Eredeti cím: Die Blechtrommel (1979)

A „Gyerekszemmel” tematika az elmúlt évad utolsó filmjének a „Titó és én” kapcsán jutott eszembe. A film egy gyerek szemével láttatja a néhai Jugoszlávia ötvenes éveit (ld. http://virtualis-filmklub.com/tito-es-en/).

Arra a kérdésre, hogy az új sorozat első filmjének miért az 1979-ben bemutatott “A Bádogdob”-ot választottam, a film rendezője, Volker Sclöndorff egy 1978-ban tartott sajtótájékoztatón adott nyilatkozata pontos magyarázatot ad. Többek között ezt mondotta:

„Számomra a legfontosabb és legdöntőbb a főszereplő, ez az Oscar Mazerath: egy fiú, aki egyszerűen nem akar felnőni, belekapaszkodik a gyermekkor álmába, nem akar felelősséget vállalni, visszautasítja a társadalmat – és ez a motívum ma különösen aktuális. A fiú ellenkezik, nem akar felnőni, ennek ellenére protestál, mégpedig olyan hangosan, élesen, hogy még az üveget is szilánkokra töri. Ebből a szempontból ez az Oscar Matzerath századunk, sőt talán a német történelmünk szülötte.”

Persze nem mindenki értette meg a nagysikerű regény mondanivalóját, amely a film alapját szolgálta. Ugyanezen a sajtótájékoztatón a regény szerzője Günther Grass mesélte el, hogy

Egyszer felkeresett egy amerikai rendező, aki elragadtatással beszélt a könyvről, mindez egy negyedórát tartott. Majd ezt kérdezte: „Feltétlenül úgy kell lennie, hogy ez a fiú 3 éves korában leállítja a növekedését?” Hát kirúgtam ezt a rendezőt.

Bizony ezt a szürrealisztikus történetet nem mindenki képes felfogni és értelmezni.

Szokás szerint nem szándékozom dilettáns filmelemzésbe fogni, hiszen erről a filmről számtalan méltatás jelent meg, többek között magyar nyelven is (Pl. György Péter: Német hétköznapok). Ám érdemes felidézni a film fogadtatását, utóéletét.

A FILM UTÓÉLETE

A filmet Nyugat-Németországban 1979 májusában mutatták be. Még ebben az évben a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma díjat nyert, majd a rákövetkező évben elnyerte a „Legjobb külföldi film” Oscar díját is. Több mint 10 további díjjal jutalmazták a rendezőt ezért a filmért. Azt hinné az ember, hogy ilyen elismerés után mindenütt boldogan vetítik a filmet. Hát nem.

Már 1980-ban Ontario (Kanada) Cenzori Bizottsága előbb megvágta, majd betiltotta a filmet, mert gyermekpornográfiát vélt benne felfedezni.

1997-ben, majd’ 20 év elteltével Oklahoma Cityben (USA) hasonló következtetést vont le az „Oklahomaiak a Gyermekekért és a Családokért” szervezet, mert a film egyik jelenete fiatalkorúak orális szexét mutatja be. A betiltás élharcosa, a szervezet helyi vezetője egy nyilatkozata szerint ugyan nem is látta a filmet, és nem is tudja, hogy miről szól, de nincs is annak jelentősége, mert az egy pornográf film. A megyei bíró el is fogadta érvelésüket megállapítva, hogy a film obszcén, 18 éven aluliak szexuális tevékenységét mutatja be. Így azután a rendőrség megszerezte azoknak a névsorát, akik videó felvételen kikölcsönözték a filmet, és házról-házra járva összegyűjtötték a felvételeket. Az egyik ilyen bűnös lélek történetesen az Amerikai Civil Szabadság Szövetség (American Civil Liberties Union) helyi szervezetének vezetője volt, így megpróbált a rendőröknek a civil társadalomról és a szabadságról stb. beszélni, de mindez a rendőröket hidegen hagyta, elkobozták a kazettát és távoztak. Később egy állami körzeti bíró érvénytelenítette a film betiltását. Mindez 2 évvel azelőtt történt, hogy G. Grass megkapta az irodalmi Nobel díjat –elsősorban – a Bádogdob című regényéért. De még ez sem számított. Kínában, 2003-ban mintegy negyedszázaddal a film születése után egy német filmeket bemutató fesztiválon – minden magyarázat nélkül – nem engedték lejátszani a filmet.

A FILM

1899-ben kezdődik, amikor a főszereplő, Oskar Matzerath nagyapja a rendőrök elől menekül a távoli kasub vidéken. (A kasubok nyugati-szláv népcsoport, a gdański tengermelléken és Nyugat-Pomeránia keleti részén élnek . Nyelvüket egyesek a lengyel nyelv dialektusainak tartják, mások szerint külön nyelvnek tekintendő. Az üldözött férfi egy szoknya_alafiatal parasztasszony Anna Bronski szoknyája alatt rejtőzik el. A férfi és az asszony később összeházasodnak, egy lánygyermekük születik, Agnes, a főszereplő édesanyja. Agnes felnőve házasságra lép a német Alfred Matzerath-tel, de szerelmi viszonyát továbbra is fenntartja unokatestvérével, a kasub Jan Bronskival. Bár a két férfi rivalizál, jó barátok lesznek.

A házasságban egy fiúgyermek születik Oskar, de hogy ki az igazi apa Alfred vagy Jan, az homályban marad. Ekkor már a színhely Danzig danzigSzabad Város. A versalli békeszerződés értelmében ugyanis 1920-tól Danzig és 200 környező település egy különleges státusu városállam volt. A fiú 3. Születésnapján egy bádogdobot kap ajándékba (ami végigkíséri őt az egész filmben). Ezen a napon Oscar legurul a pincébe vezető lépcsőn, ami azt eredményezi, hogy megáll a növekedése. Később kiderül, hogy 3evesvisításával meg képes az üveget összetörni, amit fel is használ akarata érvényesítésére.

Agnes és Alfred Oskart cirkuszba viszik el, ahol a gyerek Bebrával, a törpe bohóccal összebarátkozik. Vele Oskar később együtt lép fel a háborúban harcoló katonák szórakoztatására. Alfréd csatlakozik a náci párthoz. Egyszer elviszi fiát egy pártgyűlésre, amelyet Oscar a tribün alatt elbújva dobolásával teljesen összezavar.

FestOskar anyja Agnes elhalálozik, a halál okát nem ismerjük meg. Ekkorra Németországban a nácik már ugyancsak megerősödtek és Danzig (Gdansk) lengyel lakosságát erős nyomás alatt tartották. Anyja temetésén Oscar végignézi, ahogy a számára kedves játékkereskedőt Sigismund Markust, elzavarják a szertartásról, mivel úgymond zsidóknak ott nincs helye. Jött azonban ennél rosszabb is: 1938 november 9-e éjjelén Németországban a náci hatalom erőszakhadjáratot indított a zsidó lakosság ellen, amit a rengeteg betört ablaküveg után kristályéjszakának Kristalyejszaka(Reichskristallnacht) neveztek el. Az SA legények természetesen Markus boltját is megtámadják, ezt követően a játékkereskedő öngyilkos lesz..

Oskar abból a célból, hogy dobját egy ismerős megjavítsa, a lengyel postahivatalhoz megy, ahova Jan Bronski elkíséri. Mindez 1939 szeptember 1-én történt, amikor a náci Németország megtámadta Lengyelországot, vele együtt Dantzig Szabad Államot. A postahivatal ekkor a lengyelek SS elleni küzdelmének központja lett. Heves harc után az (danzigi SS-ek) elfoglalják az épületet, Oskart hazaengedik, de Jant letartóztatják, majd kivégzik.

Alfred felveszi szolgálólánynak a 15 éves Maria Trezinskit. Oskar néhányszor elmegy Mariával a tengerparti strandra, ahol a két fiatal kabinbangyakran erotikus játékba kezd. Estéként Oskar és Maria egy ágyban alszanak, ahol szintén szexuálisan közelednek egymáshoz. Amikor Maria másállapotos lesz, Oskar magát tekinti a gyerek apjának, de mivel Alfrednek is kapcsolata volt Mariával, itt sem egyértelmű, hogy ki ejtette teherbe a lányt. Végezetül Alfred elveszi Mariát, aki ily módon pajtása nevelőanyja lesz. Oskar összetalálkozik Bebével,  bebe_agitpropaki meghívja vándorcirkuszába. Oskar csatlakozik a cirkuszhoz, és ő is megy szórakoztatni a katonákat, de a vég közeledtével otthagyja a cirkuszt, hazamegy.

Oskárnak rövid kapcsolata lesz Lina Greffel a szomszédos zöldséges feleségével. Amikor az oroszok elfoglalják a várost, az egész család a pincében bujkál, de a szovjet katonák egy csoportja betör a pincébe és Linát több ázsiai kiskatona megerőszakolja. Alfred el akarja tüntetni a náci pártjelvényét, megpróbálja lenyelni, de egy vöröskatona észlelve kínlódását megijed és lelövi. Alfred temetésén Oskar_novekszikOskar elhatározza, hogy mostantól kezdve elkezd nőni, és a bádogdobot a sírba hajítja.

Hamarosan az egész családnak Anna Bronski kivételével el kell kitelepiteshagynia a várost, mert az a lengyeleké lesz. Amint a vonat elmegy, a film úgy fejeződik be, ahogy elkezdődött, Anna a krumpliföld közepén ül, és a távozó vonat után mereszti szemét.

A FILM FŐALKOTÓI

Egy film – különösen ilyen monumentális alkotás – létrehozásában rengetegen vesznek részt, az, hogy milyen lesz a film, többeknek van meghatározó szerepe. Talán kissé önkényesen itt 3 embet emelek ki, Günter Grasst, a regény íróját, Volker Sclöndorffot a rendezőt és David Benettet az Oskart alakító gyerekszínészt.

Grass, Bennent és Schlöndorff a forgatás egy szünetében (1979)
Grass, Bennent és Schlöndorff a forgatás egy szünetében (1979)

 

GÜNTER GRASS ÉS A „BÁDOGDOB”

Gunter-Grass-009bAz 1927-es születésű kasub és német származású Grass Danzig/Gdansk városában nőt fel. Ekkor a városnak különleges jogi helyzete volt, a szabadállam Lengyelországgal volt szoros kapcsolatban, de ekkor lakosságának döntő többsége, mintegy 90 százaléka német ajkú volt. A háború után Grass Düsseldorfban a Művészeti Akadémián rajzot és szobrászatot tanult, már kiállításon is bemutatták műveit, amikor írni kezdett.

Termékeny író volt, amellett aktív politikai életet is élt. Baloldali értelmiségiként a Német Szociáldemokrata Pártot támogatta, egy időben Willy Brandt beszédírója is volt. Ugyanakkor kijelentései és írásai gyakran heves vitákat váltottak ki. Különös vihart kavart, amikor 2006-ban megjelent önéletrajzi regényében („Hagymahántás közben”) elismeri, hogy 17 évesen a Waffen SS tagja lett. A vitatható tények, a sokakban ellenszenvet kiváltó megnyilvánulásai ellenére is tisztelet övezte, hiszen a II. világháború utáni német irodalom külföldön is legismertebb képviselője volt. 2015 április 13-ám hunyt el.

A „Bádogdob” volt első regénye, amellyel azonnal világhírre tett szert. Az 1959-ben megjelent önéletrajzi motívumokkal átszőtt könyv végigkíséri a XX. század német történelmét, benne a szerző ráirányítja a figyelmet a szülőföldjén, (Danzigban/Gdanskban és környékén) élő népek, németek, lengyelek, kasubok közös sorsára. A komoly elismerés mellett (díjat kapott a tekintélyes Gruppe 47 irodalmi társaságtól) a regényt is már többen istenkáromlónak és obszcénnek minősítették. Ma több mint ötven évvel megjelenése után a regényt a XX. század német irodalmának kiemelkedő alkotásának tartják, Thomas Mann Varázshegyével emelik azonos rangra. 1997-ben megkapta az irodalmi Nobel díjat, mert „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be”.

 VOLKER SCHLÖNDORFF ÉS A „BÁDOGDOB”

sclöndorffbAz egyik legjelentősebb német rendező 1939-ben született Wiesbadenben. A család 1956-ban Párizsba költözött. Schlöndorff a Sorbonon politológia szakon végzett, de egyidejűleg filmkészítést tanult az Institut des Hautes Etudes Cinematographique-n. Ezért nem meglepő, hogy számos filmjében központi szerepet játszik a politika (pl a 2014-es „Az utolsó éjszaka Párizsban, .a 2011-ben készült „Hajnali tenger”, a 2004 ben készült „Kilencedik nap”.) Igen hamar neves francia rendezők asszisztense lett. Németországba visszatérve több irodalmi művet (Az ifjú Törless, Michael Kohlhaas, Katharina Blum elveszett tisztessége) vitt filmre. Schlöndorff 41 filmet rendezett, 25 film forgatókönyvének (társ)szerzője – többek között a „Bádogdob”-é is. Az Oscar díjon kívül további 38 zömében rangos díj birtokosa.

A „Bádogdob” megfilmesítéséről 1977 és 1979 között naplót vezetett, amely azzal kezdődik, hogy ekkor olvasta el először Grass regényét. Ezután persze még néhányszor olvasta, részeket aláhúzva, kijegyzetelve dolgozta fel a művet.

A könyv és az adaptáció között természetesen jelentős különbség van. Kettőt említek: míg a három „könyv”-ből álló regény a háború utáni évekről is szól, Schöndorff a harmadik könyvet elhagyva a filmet 1945-ben fejezi be. A könyv keretét a főszereplő „felnőttként” való visszaemlékezése adja, amelyet egy elmegyógyintézeti szobában mond el, míg a film a gyerek hangjával fűzi össze a történéseket.

DAVID BENNENT ÉS A „BÁDOGDOB”

Premiere "Der Vampir auf der Couch" im Gartenbaukino in WienAz Oscart alakító David Bennent a film forgatásakor 11 éves és 114 centiméter magas volt. Szülei színházi emberek voltak, apja színész anyja egykor a párizsi operaház táncosnője volt. A növekedési rendellenesség miatt nem gondolták, hogy ezt a szerepet eljátszó kisfiúból színész lesz. Ma David 155 centiméter magas, 15 filmben szerepelt és számos színházi előadásban lépett fel. Igen neves rendezőkkel (pl. George Tabori, Peter Brook) dolgozott együtt, amit megkönnyített az is, hogy németül, franciául és angolul anyanyelvi szinten beszél.

Mindennek ellenére a “Bádogdob” volt az, ami híressé tette, ez a szerep az, ami először jut az emberek eszébe róla. Ezzel kapcsolatosan a színész egy nyilatkozatában ezt mondta: „… a „Bádogdob” természetesen alakította életpályámat. Hogy mennyire tett jót vagy rosszat, nem tudni. A film ajtókat nyitott meg előttem, és olyan hatást gyakorolt rám, hogy többé-kevésbé a színház felé csúsztam…

A stáblista megtalálható angol és a magyar adatbázisokban.
A felirat magyar nyelven letölthető innen. (Köszönet az ismeretlen fordítónak). Évekkel ezelőtt  megjelent VHS kazettán magyar szinkronnal.

FORRÁSOK

V. Schlöndorff: “Die Blechtrommel” Tagebuch einer Verfilmung.

http://www.eclectica.org/v1n11/lease_tindrum.html

http://www.spectacle.org/997/mcarth.html

http://www.tagesanzeiger.ch/kultur/kino/Peking-verbietet-Die-Blechtrommel/story/29314908

http://www.berliner-zeitung.de/archiv/ein-portraet-des-schauspielers-david-bennent-little-davids-grosse-reise,10810590,9003932.html

http://www.berliner-zeitung.de/archiv/blechtrommel-schauspieler-david-bennent-musst-du-immer-so-exzentrisch-sein-,10810590,10621766.html